Imádok olvasni olyan dolgokat, amiket én választok ki elolvasásra. De két éve sajnos megrekedtem, mert a tanáraim választják ki, hogy mit szeressek olvasni, és nagyon kevés időm van tényleg olyat olvasni, amit én szeretnék. Azért egy tízes listát össze tudok állítani, ahogy azt Dominik kérte, remélem, adok néhányotoknak olvasási tippet, talán nektek több időtök lesz ilyesmire… Egyébként jelenleg kábé tíz-húsz olyan könyv van a polcomon, amit elkezdtem, de még nem értem a végére… ilyet sajna nem lehet beleírni, mi? 
A lényeg: írok tíz könyvet, melyeket olvastam és ajánlanám másoknak is. Öt bloggert felkérek egy hasonló lista írására, és hagyok náluk egy üzenetet is, nehogy ne tudjanak a dologról, és persze be is linkelem őket.
A listám nem fontossági sorrend alapján készül (azaz nem a top 10-es listám), hanem ahogy eszembe jutnak a könyvek így hajnali 1 óra tájékában. 
1. Aaron Allston – Star Wars: X-szárnyúak – Lidérc Osztag. A KÖNYV! Ennek a hatására kezdtem el annak idején írni. Tíz éve körülbelül. Egy nem SW fan számára bizonyára nem mérvadó jelentőségű könyv, nem is azt mondom, hogy a világ legjobb könyve (ilyen mondjuk biztos nincs), de számomra meghatározó volt. Imádom a pilótákat, itt pedig csak pilóták vannak. Mind nehéz eset. És tele van az egész fantasztikus párbeszédekkel és gúnnyal, mintha csak én lennék. 
2. Szabó Magda: Abigél. Létezik olyan magyar ember, aki nem látta a filmet? Mert ha igen, akkor sürgősen pótolja be. Még általános iskolás voltam, amikor először láttam, és kikönyörögtem, hogy végignézhessem, pedig valamikor este 10 körül ért véget, és én legfeljebb 8-ig, fél 9-ig maradhattam fent anno. A könyvet nemrég olvastam el, és akkor is megnéztem a filmet. Mindkettő remek. Nem értem, hogy manapság miért nem lehet ilyen filmeket csinálni. Ja, mert talán nem olyan egyszerű visszaadni egy könyv hangulatát filmen. De ebben az esetben ez teljes mértékben sikerült, a könyv és a film egyek.
3. Ewan McGregor és Charley Boorman: A hosszabb úton. Eddig sikerült teljesen különböző műfajokból válogatnom. 
Kiütközik a Ewan mániám is, nem baj. Ewan egy igazán szórakoztató ember, szóval nincs itt gond. Csak az első részt említem, mert a másodiknak még nem értem a végére… Ez a könyv nem csak a motorosoknak szól, nem csak a Ewan rajongóknak. Ewan és Charley nagyon jól visszaadják írásban is az élményeiket, érzéseiket, melyeket az út során tapasztaltak. Néhol viccesre veszik a figurát, néhol pedig kevésbé viccesre.
4. J. K. Rowling: Harry Potter sorozat. Meg nem tudom mondani, hogy hányszor olvastam el külön-külön a részeket. De amikor éppen csak egy kis időm van, hogy olvassak, és nem akarok belekezdeni valami újba, valami komolyabba, előveszem valamelyik regényt, és átnyálazok belőle néhány oldalt. A kedvencem az ötödik, nem tudom, miért, pedig az egyik kedvenc szereplőm is meghal benne. 
5. Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai. Imádom japánt a japcsik sok hülyeségével együtt. Ezért is kezdtem bele ebbe a könyvbe (na meg előtte láttam a filmet is, ami fantasztikus, a jelmezek, a színészek, a zene, minden), ami nagyon jól és részletesen leírja a régi gésák világát. Nem irigyli őket az ember, de mégis drukkol, hogy a főszereplő igazi gésa legyen és összejöjjön neki minden, amit el szeretne érni.
6. Boccaccio: Dekameron. Na ez egy olyan könyv, amit teljesen véletlenül a sulinak köszönhetően fogtam a kezembe. A régi filmek kismilliószor láttam, hála a középsulis rajzóráknak. Klasszikus. Félelmetes! Akárcsak a könyv, amely alapján több film is készült, a 2007-es feldolgozásban például Hayden Christensen a főszereplő.
7. Ed Brooklin: Ellipszis. Ezt a könyvet először középsulis koromban olvastam, akkor kölcsönkaptam csak, és azóta próbáltam hozzájutni, nem emlékeztem pontosan a címére, a szerzőre. De végül is idén sikerült beszereznem és el is olvastam. Végig az olvasás során szorongást éreztem, ez egyébként egy sci-fi, nem a legeredetibb, a főszereplő se a legérdekesebb karakter, de nem is a szereplőkön van a hangsúly, hanem azon, hogy mi mindenen mennek keresztül… És hogy pontosan mennyi idő alatt zajlik ez az egész.
8. Erich Kästner: A két Lotti. Amikor még azt az időszakomat éltem, hogy utáltam olvasni, ezt a könyvet rengetegszer felolvastattam anyukámmal. Milyen jó lenne egy ikertestvér… Hehe, szerintem nem mindenki örülne, ha kettő lenne belőlem.
9. Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak. Hát erre nincsen szó. A legfárasztóbb angol humor, de mégis kihagyhatatlan. Csoda, hogy utálom a verseket?
10. Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem. Fogalmam sincs, mit szeretek ebben a könyvben, talán azt, hogy Egerben vettük, amikor hetedikes vagy nyolcadikos voltam, és imádom, ahogy kinéz. Persze belül is lehet valami, a semmiért nem olvasok el többször egy könyvet.
+1 Barbara Hambly: A Jedik gyermekei. Ez nem ajánló. Ez elrettentés. Életem legrosszabb 454 oldala, kábé egy év alatt szenvedtem végig magam ezen a förtelmen. Senki ne pazaroljon rá pénzt és időt! Soha!
Biztos felmerül bennetek a kérdés, hogy hol van a listáról a Narnia, az Angyalok és Démonok, A Gyűrűk Ura, a Közellenségek, a Tintaszív, az Elfújta a szél, a Sissi, a Szárnyas fejvadász, A láthatatlan légió… Hát ezek mindannyian folyamatban vannak, és még legalább ugyanennyi könyv, ami most hirtelen nem jut eszembe. Így olvasok én. 
És akkor a bloggerek, akiknek az ajánlására kíváncsi lennék:
Khcaaron
Milán
Wilwarin
Sajna nem lett öt, de hát ez van…
Kéne ide egy új dizi, nem?
Még ovis koromban mondta egyszer az egyik óvónénim, hogy akkor van a szülinapom, amikor hét ágra süt a nap. 
Ez általában be szokott jönni, most is bejött, annak ellenére, hogy már megint kezd elromlani az idő. A lényeg, hogy július 3-án, azaz szombaton tökéletes volt. Arra most nem térnék ki, hogy konkrétan hány éves vagyok, egy-két kattintással úgyis ki tudja deríteni az, akit ez tényleg érdekel. Ami számomra sokkal fontosabb, az a sok-sok ajándék, amit kaptam! Nem dicsekedni akarok, vagy ilyesmi, csak olyan jó kis kompozíciót állítottam össze, mint 2008-ban (csak az névnapi volt ), és ezt meg akarom osztani veletek is. Már az ajándékokból lejön, hogy mekkora geek vagyok. (Egyébként a 2008-as is SW könyvet tartalmaz, Indy könyvet tartalmaz… nem változtam semmit, hehe.)
Szóval idén a szüleimtől kaptam két könyvet (plusz édességeket, de azokból már nem sok dolgot tudnék lefényképezni ) – amiket valójában én rendeltem -, az egyik a Breaking Dawn, azaz Hajnalhasadás, az Alkonyat-saga negyedik része. Még csak a felénél tartok, mert akadályoz az olvasásban a Lost-dara. Ez mind a kedves kisöcsém hibája. Egyébként moziban megnéztem a Napfogyatkozást is (az 1999-es napfogyatkozás is nagyobb izgalmakat tartogatott, meg kell hogy mondjam ), a főszereplő csaj, Kristen Stewart még mindig teljesen kiakaszt. Persze nem pozitív értelemben. Szerintetek volt már olyan, hogy ez a csaj becsukta a száját? Ehh… Aztán Robert Pattinson. Egyik író kollégának mondtam, hogy itt forgatott Tihanyban, az volt a reakció, hogy “Az kicsoda?”. Ez nem az író kollégámat minősíti, hanem Robert Pattinsont. Szerintem. Azt figyeltem, hogy micsoda színészi tehetséggel rendelkezik. Tud fapofát vágni és fintorogni. Ennyi. Smárolás közben is fintorog. Persze lehet, hogy ő ezzel szenvedélyességet akart kifejezni, de akkor is csak fintorgott. Taylor Lautnerről se tudok nagyon pozitívan írni, sok Taylor-fant ismerek, ezért is félek konkrétan leírni a véleményemet, mert nem akarom őket megbántani. De ez a sorozat nem az a sorozat, ahol ki fog derülni, hogy ez a gyerek mit is tud valójában. A Veszprémi Estben a Barátok közt Tónijához hasonlították őt… Vicces. Alkonyat vs. Barátok közt. Mondjuk lassan összefolyik a kettő, mert az Alkonyatból egyelőre még hiányoznak a szellemek, de a Barátok köztben azok már jelen vannak. Vagy lesznek… Nem tudom, twitteren olvastam valami mondatfoszlányt. Na de ennyit erről.
A másik könyv már sokkal inkább rám vall. Vagy lehet, hogy mégse, ugyanis angolul van. Ez a Betrayal, a Legacy of the Force sorozat első része. Ebbe még nem igazán kezdtem bele, az biztos, hogy elég lassan fogok vele haladni. Tehát a lényeg, hogy Star Wars. Kénytelen vagyok angolul olvasni, mert a magyar kiadók b.sznak új SW-könyveket kiadni.
Tesóméktól egy Becstelen Brigantyk DVD-t kaptam, a filmet már láttam, nagyon tetszett, még Brad Pitt is jó volt benne, persze nem ő volt a legjobb. Általában nem jönnek be a Tarantino-filmek, de ez kifejezetten tetszett.
A Renitől kaptam egy pénztárcát, ami tök cuki, ti is láthatjátok. Azért pénztárcát kaptam tőle, mert még középsuliban kaptam tőle egy Budmil pénztárcát, kéket, és azt nagyon szerettem, és pár hónappal ezelőttig azt használtam. Az évek során szerencsétlen már eléggé megkopott, úgyhogy szükség volt újra. Én vettem egy újat, egy tök kis cuki picit, ez, amit most kaptam, valamivel nagyobb, tehát azt jelenti, hogy van külön hely az aprónak, a papírpénznek, néhány kártyának, például DM-es kártyának.
Utoljára hagytam a legérdekesebbet. Ez pedig a plüss E.T. Hát komolyan, nagyon kész! És rádöbbentett, hogy milyen régen is láttam már a filmet… Több éve! Valahogy meg kell majd szereznem. Remélem, a Lenke nem fogja kiszemelni magának ezt, mert a fentebb belinkelt névnapi képen lévő oroszlánt folyton ellopja, és már elég rendesen meg van rágcsálva… Talán az E.T. dülledt szemei elijesztik
A díj átvételét és az azt követő szabályokat betartom.
Meg kell köszönni.
Köszönöm, Wilwarin
A logót ki kell tenni a blogomba.
Ennél a bejegyzésnél kint van.
Be kell linkelnem, akitől kaptam.
Wilwarintól kaptam
Írnom kell magamról hét dolgot.
Okké.
Tovább kell adnom 7 embernek.
Nehéz lesz…
Be kell linkelnem őket.
Be lesznek…
Megjegyzést kell hagyni náluk.
Meglesz.
7 dolog magamról:
1) Imádom a fagyit.
2) Star Wars rajongó vagyok.
3) El akarok jutni Hawaii-ra.
4) Japánmániás vagyok.
5) Szeretek a Balatonnál lakni.
6) Utálom a bogarakat, rovarokat, kígyókat…
7) Szeretem szagolgatni az új könyveket.
A Kreatív blogger-díjjal az alábbi 7 embernek szeretnék örömet szerezni, minden elismerésemet kifejezni és köszönetet mondani a náluk töltött sok-sok kellemes és hasznos percekért:
Ági
Balázs
Dominik
Edina
Ffixer
Joshua
Rileey
(szigorúan abc szerinti sorrendben)
Nagyon régen írtam már. Azóta sikerült megnéznem az Így neveld a sárkányodat című filmet, és nagyon tetszett! Aranyos volt és izgi, ellentétben a Bounty Hunterrel, aminek nem tudom a magyar címét, de biztos nem Fejvadász, az úgy túl egyszerű lenne. Nem értettem, hogy került Gerard Butler egy ilyen filmbe. Már A csúf igazságnál se értettem, hogy mit keres ott, hát itt meg főleg. Azért egy 300 után Jennifer Anistont cukkolni? Ehh… Na mindegy. Nem sok kellett hozzá, hogy bealudjak rajta. Ilyen azért ritkán fordul elő velem moziban.
Aztán megnéztem a Titánok harcát is Sam Worthington szerelmemmel a főszerepben. Nekem az is tetszett. Az igaz, hogy mindenki elhalálozott Sam mellől, de Io életben maradt és az a lényeg, hogy ők ketten életben maradtak. Legalábbis számomra. Azért biztos sok jelenetet kivágtak belőle, remélem, DVD-n majd fent lesznek.
És a legfrissebb élményem a Vasember 2. Nem szeretem a képregényes filmeket (élükön Batmannel, mert milyen szuperhős már az, akinek nincs szuperképessége és ráadásul egy lúzer denevérjelmezben futkozik?), meg úgy általában az amcsi szuperhősös képregényes filmeket. Persze Vasember is megint egy olyan szuperhős, akinek nincs szuperképessége, eltekintve attól, hogy borzalmasan okos és mint MacGyver, ő is bármiből képes fegyvert építeni. Vagy éppen pont akad a környezetében olyan cucc, amire égető szükség van. De nem baj, ezen túl tudtam lépni Vasember esetében, mert ő menő. Vannak fasza kocsijai, vannak jó beszólásai és van egy nője, aki jókat beszól neki és nem hal meg. És van neki egy Samuel L. Jacksonja, aki remekül elintézte, hogy a karaktere, Nick Fury egy rakat mostanában megjelenő képregényes filmben szerepeljen. És vannak fasza sminkesei, akik a vén Robert Downey Jr.-t is képesek voltak totál fiatalra kikenni. De komolyan, valamelyik este megnéztem a Sherlock Holmest újra, és kábé 10 év korkülönbség van a két karakter között… És Vasembernek van egy cuki, buta droidja. És Vasembernek van egy Sam Rockwellje, akit alig ismertem fel, pedig nagyon jól tudtam, hogy szerepelni fog a filmben. Őt is imádom.
Viszont nem tetszettek a tömeggyártott robotok. Gondolom, hogy direkt ilyen rondának csinálták őket, hogy az ember tudja, hogy ők a gonoszok és még ne is tetsszenek neki. Na de akkor is. A gonosz dolgok is lehetnek szépek – lásd SW-ben a SSD-t (szuper csillagromboló a gyengébbek kedvéért).
Összességében teljesen élvezhető film volt, még Jon Favreau is jó volt benne, annak ellenére, hogy jobban szereti az ember, ha a kamera mögött marad (de Pre Vizslának nagyon jó volt). Nekem jobban bejött, mint az első rész, de nagyjából egy szinten vannak. Talán ha az elsőt is moziban néztem volna, akkor azt mondanám, hogy mindkettő hozta ugyanazt a színvonalat.
Most egy bejegyzésbe sűrítem minden gondolatomat: beteg vagyok. Holnap esküvőre kéne mennünk. Állófogadásos esküvőre. Még soha nem voltam állófogadásos esküvőn, ahol egy udvarban fog nyomorogni 60-70 ember és még leülni sem lehet és normális kaja sem lesz… Ebben a hónapban pedig ez már a második esküvő, amire megyünk. Múlt héten is voltunk egyen, de ott csak a szertartásra voltunk meghívva. De állítólag nem maradtunk le semmiről. Június 12-én is megyünk egy esküvőre, abban van minden reményem, mert ott bizony étterembe megyünk! Lesz fincsi kaja! Pedig június 12-ére mást terveztem, Holdfénycon lesz, és annyira el szerettem volna menni! :’( De hát majd legközelebb…
És persze vizsgaidőszak van. Még hét vizsgám van vissza a tízből. Az tartja bennem a lelket, hogy ha végeztem, megyek egy szinkronstúdióba “gyakorlatra”. Tök izgi!
Látta már valaki az Így neveld a sárkányodat című filmet? Érdemes megnézni? Nagyon meg szeretném nézni!!! De ha csalódást okoz, akkor nem szeretném megnézni… Szóval ha valakinek volt hozzá szerencséje, ossza meg velem örömét-bánatát a filmmel kapcsolatban. Egyébként Jay Baruchel (Fanboys) az eredeti hangja Hiccupnak, magyarul asszem Hablaty. Vele lesz majd a The Sorcerer’s Apprentice, ami szintén érdekelne, ha nem lenne benne Nicholas Cage. Lentebb sárkányos előzetes van, csak hogy mindenki tudja, hogy miről beszélek.
