Régen írtam már filmekről, pedig azért azokat is nézek ám! Már a 2010-es top listám is készül, szóval ami késik, nem múlik! 
A mai kiválasztott az Álmodj rózsaszínt, ennek külön története van.
Imádom a Gilmore Girlst. Van egy rész, amikor Lorelai bulit rendez Luke lányának, Aprilnek, és azzal zárják a napot, hogy megnézik Lorelai egyik kedvencét, ami nem más, mint az Álmodj rózsaszínt! 
Mióta láttam ezt a részt, azóta meg akarom nézni a filmet. Neten sehol se találtam, és most karácsonykor végre leadta a Viasat3, így felkerült bizonyos oldalakra és végre valahára, több év várakozás után megnézhettem a filmet!
Külön öröm olyan filmet nézni, amiben játszik olyan színész, akit tudok valamihez kötni. És ha olyan dologhoz tudom kötni, amit szeretek, az már nagyon jó pont a filmnek. Ebben az esetben itt van Jon Cryer. 
Köztudott róla, hogy egy Matthew Broderick hasonmás, és persze ő a Két pasi meg egy kicsi Alan Harperje. Ebben a filmben még nagyon-nagyon fiatal. Megmondom őszintén, hogy az ő karaktere lett a kedvencem.
Másik színész természetesen Andrew McCarthy. Először nem tudtam hova tenni, nagyon ismerős volt a gyerek, aztán később nézelődtem imdb-n, és akkor esett le, hogy ez a Rúzs és New Yorkból a kis cuki milliárdos! Na de térjünk rá a lényegre.
Imádom a régi filmeket! John Hughes filmjeit is imádom – van olyan, aki nem látta még a Meglógtam a Ferrarivalt? Ha van, akkor tessék sürgősen bepótolni!
Az Álmodj rózsaszínt középiskolásokról szól – milyen meglepő -, de nem olyan, mint a manapság készülő amcsi középiskolás filmek. A főszereplő csaj, Andie kicsit különcnek számít, és nem túl gazdag. Saját maga által készített ruhákban jár, van egy tök jó rózsaszín kocsija… És beleszeret egy gazdag srácba. Végül is a film ezt boncolgatja, hogy milyen nehezen tudják összeegyeztetni ezt, hogy az egyikük szegény, a másik meg gazdag. Mindegyiket zavarja a saját helyzete, és a végén a srác még el is bizonytalanodik az idióta barátainak köszönhetően.
Jon Cryer egy Kacsa nevű srácot alakít, ő Andie legjobb barátja, ő megérti, elfogadja olyannak, amilyen. És titokban szerelmes a lányba, amit persze be is vall neki, de mivel a lány a gazdag gyerekbe szerelmes, eltávolodnak egymástól. Az amcsik, ha szomorúak és unatkoznak, kártyát dobálnak egy kalapba vagy valami edénybe. Megfigyeltétek már? Nem tudom, hogy ennek mi értelme… Szóval Kacsa is így múlatja az időt.
A szalagavató bálon minden megoldódik, Andie nagy nehezen rászánja magát, hogy a gazdag srác nélkül is elmenjen, de nincs pénze szép ruhára, varr magának egy nagyon bénát. Legalábbis így 2011-ből visszatekintve iszonyatosan gáz az a gönc. Az egész filmben mindenki gáz göncökben van. Szóval ebben a nagyon egyedi öltözékben elmegy a bálba, ott összefut Kacsával, kibékülnek, meg minden. Aztán jön a gazdag gyerek, vele is kibékül, és hogy Kacsa se járjon pórul, kinézi magának egy csaj. Szóval a végén mindenki örül, csak a gazdag gyerek számító és persze gazdag barátja nem, aki utálja Andie-t, mert a csaj nem ment el vele… Hát ez van.
Tipikus tinifilmnek tűnik, de mégse az. Van egy sajátos hangulata, ami nekem eleinte nem jött át, talán túl fáradtan kezdtem el nézni, de aztán a végére minden összeállt. Jók a karakterek, a főszereplő csaj nekem mondjuk nem igazán volt szimpi, de tényleg egy óra múlva már erről is elfeledkezik az ember. Nézzétek meg!
A héten érkezett meg a Szellemlány című regény, és az utolsó vizsgák között már nem tudtam megállni, hogy ne kezdjek bele. 
Olyan lányos. Azért én jobban szeretem a nem ilyen hétköznapi helyszíneken játszódó sztorikat és az árnyaltabb karaktereket.
