Pittacus Lore: A negyedik

OMG, csak októberben jön a folytatás!

Amikor ezt megtudtam, kicsit elszomorodtam… Lentebb kifejtem.

Először biztos mindenkinek feltűnik a szerző. Nem, nem ez az igazi neve, sőt nem is egyedül írta. Két szerzőnk van: James Frey és Jobie Hughes. Nem tudom, miért van álnév, nem néztem ennyire utána… Egyébként ez a név, hogy Pittacus Lore a könyvben is elhangzik, és a földönkívüliek bolygóján élő bölcsek egyike. Na mindegy.

A könyvet kevesebb mint három nap alatt olvastam el, valójában hamarabb is végeztem volna vele, ha tegnap nem kell suliba mennem, vasárnap este éjfél körül még nehezemre esett letenni, de kénytelen voltam, mert másnap korán kellett kelni. Ebből már biztos mindenki rájött, hogy nagyon belemerültem… Igen, belemerültem, mert végig le tudta kötni a figyelmemet, mindig történt valami, nagyon jól voltak adagolva az izgi részek. Folyamatosan jöttek az információk is, és a könyv végére érve csalódottan veszi tudomásul az ember, hogy ahhoz, hogy mindent megtudjon, várnia kell októberig, amikor jön a folytatás…

Földönkívüliek. Az én témám. Tényleg szeretem az ilyeneket és még űrhajó is van benne, úgyhogy kérdés se merült fel bennem, hogy elolvassam-e vagy sem. Persze először a filmre lettem figyelmes, vagyis az előzetesekre (ez az Alex Pettyfer kezd kikupálódni, nem?), a filmet is szeretném majd megnézni, de Veszprémben olyan hülye időpontokban adták, hogy egyszerűen nem tudtam beütemezni a suli mellett. Na de majd biztos adják Füreden is. És hát mivel nem tudtam megnézni, gondoltam elolvasom. Jól tettem, megérte!

Felvázolom az alaphelyzetet. A Földre jött nagyjából 10 évvel ezelőtt egy űrhajó a Lorien nevű bolygóról, aminek a népét kiirtották a mogadoriak, és a bolygót is totál “lelakták”, akárcsak a sajátjukat. Az űrhajón néhány “kiválasztott” utazik, majd nekik kell újra benépesíteni a bolygót. Ez konkrétan kilenc gyerek, mindegyiknek van egy Őrzője, a gyerekek pedig a Védők, ők tudnak harcolni. De ők is csak nagyobb korukban, mert akkor fejlődnek ki a tálentumaik, azaz a szuperképességeik. Mindegyiknek más és más. És persze nem csak egy. Ez a kilenc gyerek kapott valami védővarázslatot, mielőtt eljöttek, úgyhogy csak sorrendben lehet őket megölni. Természetesen a mogadoriak utánuk jönnek, mert el kell őket pusztítani, és közben a Földre is szemet vetnek, mert ez még egy kiaknázható hely, a könyv szerint tizenvalahány olyan bolygó van a galaxisban, ahol van élet, és a Lorien után a Föld van a legközelebb a mogadoriak bolygójához. Tehát ezek az ellenségek amolyan energiavámpírok.

A kilenc gyerekből hármat megölnek, és itt kezdődik Negyedik sztorija. Folyton költözködnek, rejtőznek, stb, nehogy rájuk találjanak még azelőtt, hogy kifejlődnének a képességei. Az ő Őrzője Henri (Anrinak ejtsd, ezt a könyvben is leírják, de csak akkor, amikor már túl vagyunk néhány fejezeten…), együtt járják Amerikát. Mi mást járnának, nem? Csak Amerikában lehet elbújni, annál biztonságosabb vidék nincs az egész bolygón! Henri és Negyedik, aktuális álnevén John éppen új helyre költöznek. Itt aztán elkezdenek kialakulni John képességei, beleszeret egy lányba, barátokat (és ellenségeket) szerez, és persze a mogadoriak is rábukkannak, csak hogy ne legyen olyan egyszerű az élet… Közben persze egy csomó mindent megtudunk a szülőbolygójáról, pár dolgot a múltjáról, de még mindig nem tudunk meg mindent. Persze örülök, hogy lesz folytatás, mert ez a rész is izgalmas volt, de olyan sokat kell várni.

Itt még a karakterek is jók voltak, John nem volt olyan érdekes a számomra, de Henrit, Samet (John barátját) és John kutyáját (Bernie Kosar) nagyon meg lehet szeretni, én legalábbis őket kedveltem meg a legjobban, aztán lehet, hogy más meg a többi szereplőt kedveli meg, de valahol mindegyik karakter szerethető. Nincs túl sok, de hát nem is rájuk van kihegyezve a dolog, hanem Johnra, hiszen ő a Negyedik. És ő meséli el az egész sztorit, tehát mindent az ő szemszögén keresztül látunk. Itt van az a bizonyos E/1, amit az előző posztban említettem. E/1, de nem is akármilyen. Jelen idő! Eleinte borzasztó volt. Szörnyű. De a végére szerencsére sikerült megszokni, és el is feledkeztem róla. De az első néhány oldal nagyon gáz volt. Ez a legnagyobb negatívum, amit fel tudok hozni a könyv ellen. Mást nem nagyon tudok kiemelni. Jól fel volt építve az egész. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ilyen messziről a Földre tévedt szuperlények történeteit.

Nagyon nem akarok belemenni, tényleg semmi spoilert nem akarok elárni, se John képességeit, se a karakterek sorsát, se semmit. Annyit azért még elmondok, hogy a történet végén, amikor elkezdődik a finálé, megjelenik még egy Védő, ő nem más, mint Hatodik, egy lány és persze ő is segít a többieknek a mogadoriak ellen. A könyv végén pedig van egy kis előzetes a második részből, annak a középpontjában Hetedik fog állni, ő is lány. De azért remélem, Negyediket és Hatodikat se fogják hanyagolni, mert Hatodikról tudjuk meg a legkevesebbet.

Remélem, hamarosan meg tudom nézni a filmet, majd arról is írók. A könyv borítója is a film egyik plakátja, legalábbis az itthoni kiadáson, nem néztem utána, hogy az eredetiek hogy néznek ki, de a magyar az szépséges és persze lehet is következtetni róla, hogy mi lesz John egyik képessége.

5/4,5

Szerző: Pittacus Lore
Kiadó: Carthapilus Könyvkiadó