Lilyan és én is összeszedtük a kedvenc filmjeinket a 2011-es évből (azaz amiket idén láttunk), mindketten 5-5 filmet emeltünk ki. A sorrend nem a tetszési sorrend, a felsorolt filmek között nagyon nem tudunk ilyet felállítani, azért Lilyannél a Thor a #1. Aztán ha végigértetek a listán, jöhet a ti véleményetek is!
Eszter TOP5
Kezdők – Ez volt az egyetlen film ebben az évben Ewantől, amit láttam. Sajnos. Azért ez egy igazán értékelhető film, sőt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy itt a helye az első ötben. Nem csak Ewan miatt, mert a többi szereplő is rendesen hozta a formáját, főleg Christopher Plummer. Azért nekem Melanie Laurent-nal sincs semmi bajom, már a Becstelen brigantykban is szimpi volt. Ó, és aki vitte a prímet: a kutyuska!
(Még nem hallottam róla, bár majd utána nézek és kiderül, hogy nekem bejön vagy sem… szóval trailer keresés a youtube-on és kiderül, hogy tetszik vagy sem. – Lilyan)
Fekete hattyú – Ez egy igazán megrázó és sokkoló film volt. Sose fogom elfelejteni azt, ahogy a Melinda felsikított és majdnem az ölembe ugrott a kádas jelenetnél. Pedig egyáltalán nem ilyen durva. Számomra már csak azért is érdekes volt, mert előző félévben balett-történetet tanultunk. Natalie nem hiába kapott Oscart meg mindenféle más díjakat is. Megérdemelte.
(A film, amit meg akarok nézni, egyrészt egy táncos darabról van szó, bár klasszikus balettról, és rengeteg jót olvastam a filmről, mindenképpen meg fogom nézni, amint lehetőség van rá. – Lilyan)
X-men: Az elsők – Nekem ez a film volt az év meglepetése. De tényleg. Sose voltam oda az X-men filmekért, egyáltalán nem izgatott, és úgy voltam vele, hogy ezt az előzményt se fogom megnézni, mert minek (a Farkas film se tetszett, arról még írtam is anno). Aztán pár hete úgy döntöttem, hogy megnézek minden X-men filmet és akkor már ezt is. James McAvoy is elrettentő volt (milyen irritáló fejet tud néha vágni!), nekem mindig a perverz faun jut róla eszembe a Narniából. Na de kellemes meglepetés volt ez a film. Ettől azért még nem lettem X-men fan, de ez akkor is nagyon pozitív csalódás volt, ezért van itt a listán.
(Nekem is szerepel a top5 filmben, méltó helyen másodikként, már láttam jó párszor és X-menek között kedvenc film lesz, és persze Michael Fassbender (Magneto) is kedvencek között van, igaz több filmjét is láttam [Becstelen brigantyk, 300 és természetesen az Elit alakulat]. – Lilyan)
Tintin kalandjai – Annyira a Tintin mozi se hozott lázba, mikor megtudtam, hogy lesz. Pedig régen nagyon odavoltam érte, a Tintin és a cápák tava című rajzfilmet rongyosra néztem videokazettán. Most meg úgy voltam vele, hogy azért majd megnézem. De aztán a film közben előjöttek a régi szép emlékek és a film is tetszett, kicsit a végén az a daru-harc volt fura számomra. Remélem, lesz folytatás.
(Még nem láttam a filmet, az előzetest igen, azon listára került fel, hogy talán megtekintem, talán nem. Bár Spielberg bácsi rendezése, és szeretem a munkásságát, de még meggondolandó – Lilyan)
Harry Potter és a Halál ereklyéi – Még most is nehezemre esik felfogni, hogy nem lesz jövőre új Harry Potter. Vagy két év múlva. Annyira kár, hogy vége. Imádom a könyveket, a filmeket annyira nem, nekem már a harmadik résznél se jöttek be a változtatások, meg ilyenek. De azért a két utolsó rész mindenképpen méltó befejezés volt. Már csak Piton miatt is. A kígyó meg valami félelmetes volt.
(Harry Potter… Hát nem biztos kategória, a könyvek elolvasva és tetszettek, de valahogy a könyv és a megfilmesítés valahogy nem fér össze nekem, élményromboló és egyebek, talán az első négy részt láttam és a legjobban a Tűz Serlege jött be a legjobban, inkább a könyv, mint a film. – Lilyan)
Lilyan TOP5
Thor – Nálam az idei év első számú kedvence. Minden Marvel adaptációt láttam szerintem, de eddig ez tetszett a legjobban. Mivel a film első sorban fantasy és sci-fi jellegű, így nagyon is megnyerő volt nekem, mint eme két műfaj lelkes rajongója vagyok. A szereplők tetszettek, főleg Tom Hiddleston alakítása Lokiként, lehet ő a főgonosz a filmben, sőt velejéig romlott, de valahogy mindig is a gonosz szereplők vonzanak egy filmben. De az egész szereposztás tetszett nekem, főleg Anthony Hopkins Odin szerepében, karizmatikus színész eleve, de valahogy a skandináv mitológia Isten Atyjának szerepe remekül illett hozzá. Natalie Portman női főszereplőként megfelelő volt, a maga kislányos bájával, itt tudósként brillírozott, és szerintem Chris Hemsworth mellett remekül mutatott a képeken. És persze a főszereplő, a villámlás isteneként, Thorként szereplő Chris Hemsworht belopta magát a szívembe.
(Szerintem Lokit mindenki imádja. Én is imádom. Meg azért Chris Hemsworth-t is elnézegetném egy darabig félmeztelenül, mert nem rossz látvány. Na de nekem is elég közel van ez a film a kedvenc ötömhöz. Jaj, és Coulson ügynök! – Eszter)
X-men: Az elsők – A legjobban várt film a részemről, X-men fan vagyok. A filmben nagyon tetszett, hogy mind Charles Xavier /Professor X/, mind Eric Lanhsherr /Magneto/ előéletét bemutatták, hogy gyermekként hogyan fedezik fel képességeiket és hogyan használják. Bár itt is inkább Magneto karaktere lett a kedvencem, barátsága Charlesszal, és ahogy a film elején megkapott jelenetekből, a Kevin Bacon által alakított Sebastian Shaw elleni bosszú hadjárata, melyben az előző filmekben megismert Magnetóvá válik. Persze a szereplők között feltűnik a mindenki által ismert Mistique és Bestia is, akiknek szintén fiatal énjeikkel találkozhatunk. Valamint megismerhetjük Emma Frostot, és hogyan kapnak a mutánsok szerepet az USA és a Szovjetunió közötti hadászatban szerepet, melynek lényegében Shaw a legfőbb mozgató rugója. Megtudhatjuk, hogy jut Charles tolószékbe, valamint a kezdetben X-men tag Raven hogyan csatlakozik Magnetóhoz és hogyan lesz leghűségesebb embere. Összességében a film tetszett, és a kedvencek közé került.
(Az én listámon is rajta van, de azért ennyire nem vagyok oda egyik szereplőért se. – Eszter)
Díva – Christina és Cher egy filmben. A zenés és táncos filmek kategóriája kedvenceim közé sorolható, és ebben a filmben egy külön kategóriával találkozhatunk a burlesque világával. A film a szokásos sablonokat viszi, szegény vidéki lány a nagyvárosba megy, hogy szerencsét próbáljon, majd buktatók és hazugságok, intrikák közepette a mulató sztárja lesz. A filmben a két énekesnő mellett számos közismert és kevésbé ismert színész is szerepet kap. A dalok fantasztikusak, hiszen a soundtracken csak Christina és Cher által énekelt dalok kapnak helyet. A film rengeteg humorral is kecsegtet, hiszen maga a burlesque is egy humoros műfaj. A filmben fantasztikus jelmezek és táncos jelenetek vannak. Azoknak való, akik kedvelik ezt a műfajt és a fantasztikus táncos jeleneteket.
(Nem láttam. Haha, hát ezt tuti nem fogom megnézni. – Eszter)
A majmok bolygója: Lázadás – Nem is nagyon akartam megnézni ezt a filmet, de aztán mégis neki ültem. Az eredeti filmeket és TV sorozatot is láttam már korábban, inkább eltöltött időnek tekintettem a korabeli jelmezekkel és megoldásokkal, de a 2001-es filmet nem láttam, elkezdtem nézni, de valahogy nem fogott meg, ennek is neki gyürkőztem és tetszett. Az eleje kicsit laposan indul, de amint felnő az árva és hihetetlenül intelligens Cézár, a film fordulatot vesz. Társait, akikkel egyfajta majom börtönbe kényszerül, szintén ellátja azzal az új gyógyszerrel, amit az Alzheimer-kór ellen fejlesztenek, és megnöveli intelligenciájukat – megszervezi a lázadást. A szökés bámulatos és magát Cézárt ekkor hallhatjuk először beszélni, egyetlen szó a NEM többszöri ismétléseként, és kezdetét veszi a lázadás. Látványosság akad bőven, bár nem egy kiemelkedő alkotás, és a színészek sem nyújtanak maradandót, inkább a csimpánzokra, gorillákra és orangutánokra koncertál a film rendezője.
(Nem láttam. Talán James Franco miatt egyszer majd bepróbálom, de különösebben nem vagyok oda a majmokért. – Eszter)
Álomháború – Talán az egyik legfurcsább film, amit valaha is láttam. A főszereplőnk megkísérli a nevelőapja meggyilkolását és utána diliházba zárják. Ám itt a diliházban veszi kezdetét a valódi történet, ahogy a főszereplő Babydoll egy szürreális világba kerül a japán iskolás lányok egyenruhájában, egy katanával és egy pisztollyal a kezében. A filmben a CGI látvány elemekben bővelkedve veti bele magát egy szökési kísérletbe, ami lényegében az diliházból való szökés. Furcsa helyszínek és furcsa ellenfelek között, a steampunkra hajazó jelmezek. Az egész filmnek sok értelme nincsen, nem is ezért nézi az ember, agyzsibbasztó helyenként, inkább csak kikapcsolódásnak jó, aki szereti a látványos filmeket, bár a látványon kívül nagyon más nincs, bár nekem azért tetszett, de az is azon kategóriába tartozik számomra, nem tudom miért, de tetszik.
(Nem láttam. Ez az a film, amit csak akkor fogok megnézni, ha valaki odakötöz a képernyő elé és elindítja nekem. – Eszter)
Sikerekben és lázadásban gazdag boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Reméljük, jövőre is számíthatunk rátok!
Lil’yan vagyok, az új vendégblogger. 24 éves vagyok és egy kis városban élek és dolgozom. A hobbimat tekintve éppen ami tetszik, de nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni és filmet nézni. Nem vagyok válogatós, ami megtetszik azt meghallgatom, elolvasom és megnézem. Nagy tisztelője vagyok a Japán dolgoknak, így az animéknek és a mangáknak, és természetesen a japán zenéknek is.
Ha valaki hallja, hogy Marvel Comics rögtön a szuperhősök jutnak eszébe, akik különleges erejükkel az átlagembereket készek védeni. Ezen hősök atya Stan Lee, aki a Marvel Comics nyugalmazott elnöke is, aki a hatvanas években útjára engedte az első szuperhősét.
Az első képregény az Amerika Kapitány volt, de azután is számos fantasztikus munkával gazdagította a képregény rajongók gyűjteményét.
A hősök számtalan rajzfilmsorozatot kaptak az évek során. Így szinte mindenki elmondhatja, hogy valamilyen formában, de biztos találkozott már Pókemberrel, Vasemberrel, a Fantasztikus négyessel, vagy esetleg Hulkkal, a különös zöld szörnyeteggel.
A kiadó szakított a korábbi hagyományokkal, ami a II. világháború előtti képregényhősökre volt jellemző, és inkább emberibb hősökkel ismertette meg a közönséget. Ők is ugyan olyan emberek, mint mindenki más, ezért is élvezetes a kalandjaikat végig olvasni vagy nézni, hiszen a többségük kiléte rejtett, mint a Pókember valódi személyisége Peter Parker, aki az egyetemisták mindennapjait éli. Vagy Vasember, aki valójában Tony Stark, a hatalmas fegyvergyártó cég, a Stark Művek tulajdonosa – bár a filmben felfedi kilétét, de a róla szóló rajzfilmben erre nem kerül sor és féltve őrzi, hogy ő valójában Vasember.
A rajzfilmek után Hollywood is utat tört magának és sorra kezdték kiadni a Marvel Comics képregény hőseinek a filmjeit. Többek között a következő filmek jelentek meg:
• Penge – Penge 2 – Szentháromság
• X-men: A kívülállók – X2 – Az ellenállásvége – Wolverine – Az elsők
• A fantasztikus négyes – A fantasztikus négyes és az ezüstutazó
• Hulk – A hihetetlen Hulk
• Amerika kapitány
• Daredevil
• Electra
• Thor
• Pókember – Pókember 2. – Pókember 3. – A csodálatos Pókember (2012)
• A szellemlovas
• Megtorló – Megtorló: Háborús zóna
Ezen kívül elkészült még A bosszúállók című film – jövő évben mutatják be, melyben több szuperhős is összefog, hogy megmentsék a világot, valamint Nick Furry életét is felkészülnek dolgozni egy film formájában. Természetesen több filmnek is készülnek elkészíteni a folytatását, így a Szellemlovas következő részéről is olvastam már előkészületeket, valamint az X-men sorozat is folytatódik, hogy egy újabb mutáns életébe lássunk bele.
2011-ben viszont a japánok is elővették kedvenc szuperhőseinket és elkészítettek négy sorozatot. A produkciók a Madhouse felügyelete alatt készültek – hasonló mű még a Supernatural című sorozat anime verziója – el a 12 részes művek. A négy szuperhős pedig Vasember, Wolverine, X-men és Blade. Bár az igazat megvallva én sem Wolverine-t, sem pedig Blade-t nem igazán sorolnám szorosan a szuperhősök közé, de azért még is csak a Stan Lee alkotta Marvel univerzum szerves szereplőiről beszélünk. A Vasembert – igaz nem minden részt, de nagyrészt az Animax csatornán láttam, ahogy a Wolverinet is, talán amiatt, hogy nem láttam, talán valami más miatt, de nem igazán lopta be magát egyik sorozat sem a szívemben. Majd egyik nap gondolva egyet leszedtem a netről eredeti nyelven felirattal az X-men anime verzióját is – nekem a mutánsok eme csoportja nagyon is nagy kedvencem, így reményekkel vártam, hogy valami értelmeset kapok. Az első, ami szembe tűnt, hogy Wolverine – Farkas néven ismert a magyar közönségnek, de a helyes fordításban Rozsomák – már sokkal jobban hasonlít az eredeti képregényben, valamint a rajzfilmekben is megrajzolt alakjára. Ennek már kifejezetten örültem. A történet kerek, és élvezhető, és ahogy a legvége mutatja nem is ez volt az első és utolsó sorozat, legalábbis ezt vetítik elő, valamint több X-men is feltűnik a sorozat záró epizódjában.
A Blade anime még nekem is meglepetés, hiszen most szedtem csak le, de már kíváncsian várom, hogy mit is alkotott a Madhouse.
Kicsit bővebben az X-men anime verziójáról, előre közlöm elfogult vagyok a mutánsokkal szemben, és az animékkel is, ez csak is a saját véleményem.
Az anime látványos, már rögtön az első részben szembe tűnik, ahogy a sorozat egy rejtett főszereplője, azért így írom, mert hiába hal meg rögtön az első részben még nagyon sokszor visszaköszön a sorozatban Jean Grey személye. Az események folyamatosan pörögnek és folyamatosan kapja a néző az infókat, így nem nehéz belefeledkezni, de azért természetesen jó tisztába lenni az alap információkkal. A történet alapja, hogy különös események történnek a Japán Tohoku körzetben, és egyszerűen nyoma veszik a mutánsoknak. Xaviar professzor kap egy felkérését egy házaspártól, hogy találja meg eltűnt lányukat, Ichiki Hisakot (a lány az Armor kódnevet kapja, mint mutáns azonosított, ezek a nevek az erejük természetével függnek össze).
A professzor így kénytelen újra mozgósítani az egy éve feloszlott X-men csapat tagjait: Ciklont, Wolverinet, Bestiát és Küklopszot. A csapat miután némi nehézség után ismét összeáll, elindul Japánban. A titokzatos U-men is feltűnik a színen, a csoport mutáns ellenes őrültekből áll, akik robottechnológiával veszik fel a harcot hőseinkkel. A történetben Hisako mellett Emma Frost (White Queen) is szerepet kap a történetben, ő korábban a Belső Kör nevű hatalomra vágyó mutáns szervezet tagja volt. A történet folyamán egyre rejtélyesebb dolgok történek, így az újabb tagokkal bővült X-men csapat ismét Japánban megy, ahol találkoznak Sasaki Yuival.
A genetikus nőről kiderül, hogy Xavier professzor egykori szerelme, és jelenleg is mutáns kísérletek folytat, hogy megmentse a saját bevallása szerint a legnagyobb szörnyetegtől, aki egyben a legdrágább kincse is a világot, ezért szövetkezik a U-mennel, akik mint kiderül a Belső Kör egykori vezetője, Agymester vagyis Jason Wyngarde befolyása alatt állnak, aki ezt a szörnyeteget meg akarta szerezni. De hogy senki nem maradjon ki a jóból Xavier is csatlakozik a csatához, ahol is a fiával, Takeoval kell megküzdenie.
Talán ez az első alkalom, ahol a mutánsok és az emberek összefognak, hiszen a záró két epizódban Vadóc, Árnyék, Arkangyal – korábban Angyal, Kolosszus és Deadpool is feltűnnek, valamint Britannia kapitány is. Ebből is látszik, hogy a Marvel hősök, a Marcel-univerzumban egyszerre léteznek. A keserű happy end befejezés és egy rejtélyes szökés is a sorozat utolsó részéhez tartozik.
Az eheti témákat megint ömlesztve írom, mert olyan jól kapcsolódnak egymáshoz, mint a múlt hetiek.
Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei?
A könyvek értékelésére nincs konkrét módszerem, egyszerűen érzés szerint. Viszont van néhány fontos dolog, amire azért nagyon oda szoktam figyelni. Ilyen a karakterek, az ő jellemük, hiteles jellemábrázolás, fontos, hogy a jellemüknek megfelelő döntéseket hozzák, és az még plusz pont, ha a karakter fejlődik valamennyit a történet folyamán. Az, hogy pozitív vagy negatív irányba, az nem számít, csak ne legyen ugyanaz, mint a kezdetek kezdetén. Hiszen mindenki változik az őt ért ingerek hatására. Amit még figyelni szoktam, az a megfogalmazás, a stílus, a leírás. Utálom, amikor egy könyv tele van értelmetlen mondatokkal vagy sok elgépeléssel. Bizony ezek is rontják az olvasási élményt. A harmadik dolog pedig, ami számít nálam, hogy hiába komoly hangvételű egy-egy könyv, akkor se árt bele egy-két poénos megjegyzés, vagy gúnyolódás. Nem azt mondom, hogy az egészet el kell poénkodni, de legyen ott a humor valamilyen formában. Nagyon jól lehet vele oldani a feszültséget a megfelelő pillanatokban.
Az olvasmányaimat úgy választom ki, hogy bízom benne, hogy a fentieknek megfelelő lesz majd, bár ezt ugye nem tudhatom előre, de akkor is reménykedek. Az első, ami meg szokott fogni, az a cím. Ezután elolvasom a fülszöveget, ha tetszik, akkor felkerült a könyv listámra. Gyakran nézelődök más blogokon, hogy éppen ki mit olvas, ilyen helyekről is gyakran kapok kedvet egy-egy könyvhöz. Például legutóbb láttam valahol A könyvtolvajról és Az idő térképéről egy-egy írást, aminek hatására ezek rögtön felkerültek a listámra. Sőt, Az idő térképe már a kosaramban van (Most nagyon rá vagyok kattanva az időutazós témára, ugyanis facebookon is egy időutazós játékkal játszom, a neve Gardens of Time, ha valaki játszik vele, nyugodtan jelöljön ismerősnek, és lehetünk szomszédok! Jobbra van facebook link ->), arra várok, hogy megjelenjen a legújabb Star Wars regény és már rendelem is a pakkot.
Úgyhogy igen, van hatásuk a könyves blogoknak arra, hogy mit olvassak. Nem azt mondom, hogy 100%-ban meghatározzák, de bizonyos mértékben igen. Azért elég sok könyv mellett saját magam szoktam dönteni, de amikor valami újat és mást keresek, nagyon jó felnézni mások blogjára, mert tök jó regényeket lehet így találni. Van néhány blog, amiket rendszeresen olvasok, ugyan hozzászólni még nem szóltam, így is épp elég dolgot követek, ha mindenhova írnék, az egész napom arra menne el, hogy ellenőrizgessem, érkezett-e válasz. Néhány a kedvenceim közül, amiket másoknak is szívesen ajánlok:
Nálam az is nagyon fontos, hogy egy blog szép legyen, rendezett, jó legyen ránézni, szívesen töltsem el ott az időmet. Nem kell csicsásnak lennie, a kevesebb néha több, a lényeg, hogy ne legyen agyonpakolászva minden hülyeséggel. Ne robbanjon be a zene, az gyűlölöm, ne legyenek hülye órák, felesleges, nekem is van óra a laptopon, sőt a gépen is, akárcsak az összes többi embernek. Az összhang a fontos, mert ha egy olyan blogra tévedek, ami egyből elriaszt a kinézete miatt, és nem igazodok ki rajta, akkor el se olvasom a tartalmát.
Szerintem az én blogom is normális, nem riasztja el a látogatókat, talán még el is olvassák néhányan, amiket írok, bár sokkal jobban örülnék neki, ha sok hozzászólás érkezne, mert nekem ez a lételemem. Hogy valaki reagáljon arra, amit írok, lehessen beszélgetni olyan témákról, amik engem érdekelnek, mert sajnos a környezetemet ezek nem érdeklit, így csak neten tudom ezeket megvitatni másokkal. Ezért van a blog. Szóval kedves olvasóim, legalább egy sziát írjatok be, hogy tudjam, hogy itt vagytok.
Csak egyetlen egy téma maradt ki, a filmadaptációk, azt valahogy nem tudtam összefűzni az előző agymenéssel. De akkor most arról is ejtek pár szót.
Nincs bajom az adaptációk többségével. Volt ilyen tantárgyam is egy évvel ezelőtt, nagyon szerettem, végre filmekről volt szó! Tehát a legfontosabb az ilyen adaptációknál, hogy el kell vonatkoztatni a regénytől. Tudom, hogy nehéz, gyakran nekem se megy, főleg néhány Harry Potter momentumnál, de egy filmet akkor se lehet egy könyvhöz mérni. Teljesen más műfaj. A könyvnek van egy írója, aki a könyvet tekintve az atyaúristen, a filmnek meg van egy rendezője, aki a filmet tekintve az atyaúristen, és az írónak és a rendezőnek nem lehet ugyanaz a véleménye. Az irodalomról nincs két egyforma vélemény, én ezt tanulom már három éve.
De amikor az ember elolvas egy regényt, és utána meg akarja nézni a belőle készült filmet, általában csalódik. Általában velem is így van, de azért volt már példa kivételre. Ha viszont egy filmből készült regényt olvas az ember, akkor nem fog csalódni, hiszen szinte ugyanazt kapja, mint amit filmen látott.
Aztán ha végigértetek a listán, jöhet a ti véleményetek is!Kezdők – Ez volt az egyetlen film ebben az évben Ewantől, amit láttam. Sajnos. Azért ez egy igazán értékelhető film, sőt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy itt a helye az első ötben. Nem csak Ewan miatt, mert a többi szereplő is rendesen hozta a formáját, főleg Christopher Plummer. Azért nekem Melanie Laurent-nal sincs semmi bajom, már a Becstelen brigantykban is szimpi volt. Ó, és aki vitte a prímet: a kutyuska!
Fekete hattyú – Ez egy igazán megrázó és sokkoló film volt. Sose fogom elfelejteni azt, ahogy a Melinda felsikított és majdnem az ölembe ugrott a kádas jelenetnél.
Pedig egyáltalán nem ilyen durva. Számomra már csak azért is érdekes volt, mert előző félévben balett-történetet tanultunk. Natalie nem hiába kapott Oscart meg mindenféle más díjakat is. Megérdemelte.
X-men: Az elsők – Nekem ez a film volt az év meglepetése. De tényleg. Sose voltam oda az X-men filmekért, egyáltalán nem izgatott, és úgy voltam vele, hogy ezt az előzményt se fogom megnézni, mert minek (a Farkas film se tetszett, arról még írtam is anno). Aztán pár hete úgy döntöttem, hogy megnézek minden X-men filmet és akkor már ezt is. James McAvoy is elrettentő volt (milyen irritáló fejet tud néha vágni!), nekem mindig a perverz faun jut róla eszembe a Narniából.
Tintin kalandjai – Annyira a Tintin mozi se hozott lázba, mikor megtudtam, hogy lesz. Pedig régen nagyon odavoltam érte, a Tintin és a cápák tava című rajzfilmet rongyosra néztem videokazettán. Most meg úgy voltam vele, hogy azért majd megnézem. De aztán a film közben előjöttek a régi szép emlékek és a film is tetszett, kicsit a végén az a daru-harc volt fura számomra. Remélem, lesz folytatás.
Harry Potter és a Halál ereklyéi – Még most is nehezemre esik felfogni, hogy nem lesz jövőre új Harry Potter. Vagy két év múlva. Annyira kár, hogy vége. Imádom a könyveket, a filmeket annyira nem, nekem már a harmadik résznél se jöttek be a változtatások, meg ilyenek. De azért a két utolsó rész mindenképpen méltó befejezés volt. Már csak Piton miatt is. A kígyó meg valami félelmetes volt.
Thor – Nálam az idei év első számú kedvence. Minden Marvel adaptációt láttam szerintem, de eddig ez tetszett a legjobban. Mivel a film első sorban fantasy és sci-fi jellegű, így nagyon is megnyerő volt nekem, mint eme két műfaj lelkes rajongója vagyok. A szereplők tetszettek, főleg Tom Hiddleston alakítása Lokiként, lehet ő a főgonosz a filmben, sőt velejéig romlott, de valahogy mindig is a gonosz szereplők vonzanak egy filmben. De az egész szereposztás tetszett nekem, főleg Anthony Hopkins Odin szerepében, karizmatikus színész eleve, de valahogy a skandináv mitológia Isten Atyjának szerepe remekül illett hozzá. Natalie Portman női főszereplőként megfelelő volt, a maga kislányos bájával, itt tudósként brillírozott, és szerintem Chris Hemsworth mellett remekül mutatott a képeken. És persze a főszereplő, a villámlás isteneként, Thorként szereplő Chris Hemsworht belopta magát a szívembe.
– Eszter)
X-men: Az elsők – A legjobban várt film a részemről, X-men fan vagyok. A filmben nagyon tetszett, hogy mind Charles Xavier /Professor X/, mind Eric Lanhsherr /Magneto/ előéletét bemutatták, hogy gyermekként hogyan fedezik fel képességeiket és hogyan használják. Bár itt is inkább Magneto karaktere lett a kedvencem, barátsága Charlesszal, és ahogy a film elején megkapott jelenetekből, a Kevin Bacon által alakított Sebastian Shaw elleni bosszú hadjárata, melyben az előző filmekben megismert Magnetóvá válik. Persze a szereplők között feltűnik a mindenki által ismert Mistique és Bestia is, akiknek szintén fiatal énjeikkel találkozhatunk. Valamint megismerhetjük Emma Frostot, és hogyan kapnak a mutánsok szerepet az USA és a Szovjetunió közötti hadászatban szerepet, melynek lényegében Shaw a legfőbb mozgató rugója. Megtudhatjuk, hogy jut Charles tolószékbe, valamint a kezdetben X-men tag Raven hogyan csatlakozik Magnetóhoz és hogyan lesz leghűségesebb embere. Összességében a film tetszett, és a kedvencek közé került.
Díva – Christina és Cher egy filmben. A zenés és táncos filmek kategóriája kedvenceim közé sorolható, és ebben a filmben egy külön kategóriával találkozhatunk a burlesque világával. A film a szokásos sablonokat viszi, szegény vidéki lány a nagyvárosba megy, hogy szerencsét próbáljon, majd buktatók és hazugságok, intrikák közepette a mulató sztárja lesz. A filmben a két énekesnő mellett számos közismert és kevésbé ismert színész is szerepet kap. A dalok fantasztikusak, hiszen a soundtracken csak Christina és Cher által énekelt dalok kapnak helyet. A film rengeteg humorral is kecsegtet, hiszen maga a burlesque is egy humoros műfaj. A filmben fantasztikus jelmezek és táncos jelenetek vannak. Azoknak való, akik kedvelik ezt a műfajt és a fantasztikus táncos jeleneteket.
A majmok bolygója: Lázadás – Nem is nagyon akartam megnézni ezt a filmet, de aztán mégis neki ültem. Az eredeti filmeket és TV sorozatot is láttam már korábban, inkább eltöltött időnek tekintettem a korabeli jelmezekkel és megoldásokkal, de a 2001-es filmet nem láttam, elkezdtem nézni, de valahogy nem fogott meg, ennek is neki gyürkőztem és tetszett. Az eleje kicsit laposan indul, de amint felnő az árva és hihetetlenül intelligens Cézár, a film fordulatot vesz. Társait, akikkel egyfajta majom börtönbe kényszerül, szintén ellátja azzal az új gyógyszerrel, amit az Alzheimer-kór ellen fejlesztenek, és megnöveli intelligenciájukat – megszervezi a lázadást. A szökés bámulatos és magát Cézárt ekkor hallhatjuk először beszélni, egyetlen szó a NEM többszöri ismétléseként, és kezdetét veszi a lázadás. Látványosság akad bőven, bár nem egy kiemelkedő alkotás, és a színészek sem nyújtanak maradandót, inkább a csimpánzokra, gorillákra és orangutánokra koncertál a film rendezője.
Álomháború – Talán az egyik legfurcsább film, amit valaha is láttam. A főszereplőnk megkísérli a nevelőapja meggyilkolását és utána diliházba zárják. Ám itt a diliházban veszi kezdetét a valódi történet, ahogy a főszereplő Babydoll egy szürreális világba kerül a japán iskolás lányok egyenruhájában, egy katanával és egy pisztollyal a kezében. A filmben a CGI látvány elemekben bővelkedve veti bele magát egy szökési kísérletbe, ami lényegében az diliházból való szökés. Furcsa helyszínek és furcsa ellenfelek között, a steampunkra hajazó jelmezek. Az egész filmnek sok értelme nincsen, nem is ezért nézi az ember, agyzsibbasztó helyenként, inkább csak kikapcsolódásnak jó, aki szereti a látványos filmeket, bár a látványon kívül nagyon más nincs, bár nekem azért tetszett, de az is azon kategóriába tartozik számomra, nem tudom miért, de tetszik.
Reméljük, jövőre is számíthatunk rátok!
