Ó, de még mennyire, hogy emlékszem! Őt nem lehet csak úgy elfelejteni! És én se hagyom, hogy csak úgy elfelejtsétek. A héten újra elkezdtem írni vele, nem árulom el, hogy a 12 részes sorozatnak ez hányadik részéből van, címet se mondok, csak beszúrom a részletet. Remélem, tetszeni fog nektek, és várni fogjátok a folytatásokat. Az első rész egyébként megtekinthető a Jedi Rend Fanfiction Archívumában (ezt már majdnem 10 éve írtam ). Írjatok pár szót, hogy mit gondoltok erről a kis bevezetőről.

TORIAS BARR JEDI-MESTER NAPLÓJA, KAMINO
Már hónapok teltek el a geonosisi csata óta. Yoda mesternek igaza volt – elkezdődött a háború. Több Jedit is ideküldtek a Kaminóra, hogy felügyeljük a klónok kiképzését. Én kaptam az Agancs osztagot. A klónok kiképzése a padawanom számára is hasznos, így ő is felkészülhet a háborúra, bár Yad nagyon ellenzi a harcokat – mintha Jediként lenne más választásunk.
A klónok kiképzése már elkezdődött, amikor mi megérkeztünk ide. Az osztagot akkor még nem lehetett igazi osztagnak nevezni, de rövid idő alatt sokat fejlődtek, és egy igazi összetartó kis csapatot sikerült faragni belőlük. Beceneveket találtak ki egymásnak, ami a mi dolgunkat is megkönnyíti, és hiába tagadják néhányan, ők is ragaszkodnak az új elnevezésükhöz. Ők nem csak egyszerű számok, ők egyedi élőlények, amit a nekünk segítő fejvadászok hajlamosak néha elfelejteni. A klónok számára nincs nagyobb sértés annál, hogy tömeggyártott termékként tekintenek rájuk. Ugyanúgy éreznek és gondolkodnak, mint mi. Hiába egyforma az arcuk, belül teljesen különbözőek. A jellemüket mi is alakítjuk a kiképzésük során. Olyan, mintha egy padawan helyett most hatra lenne gondom.
Yad jól kezeli ezt. Felnőtt, hogy a segítségemre legyen. Már nem sok új dolgot tudok neki tanítani. Remek Jedi lesz belőle, ha túléljük a háborút. De a neheze még csak most jön.
Két nap múlva érkezik a Kaminóra Obi-Wan Kenobi Jedi-mester, vele indulunk az első igazi küldetésünkre. Bízom benne, hogy mindannyian jól fogunk teljesíteni és nem okozunk neki csalódást.

Torias Barr kaminói szállásán tartózkodott, a holofelvevő előtt üldögélt, a konzol pislákoló fénye még mélyebbre rajzolta gondterhelt ábrázatán a barázdákat. A szobában egyébként sötétség és csend honolt.
A csendet a betoppanó Yad Lagone törte meg. Már napok óta lelkesen pakolászta minimális holmiját, most is valami dobozt tartott a kezében. Torias nem értette, hogy miért van a lánynak több napra is szüksége, hogy könnyen megszámlálható ingóságait összekészítse az utazásra.
- Mester – szólalt meg a lány, kizökkentve mesterét a naplóbejegyzéssel kapcsolatos töprengésből. – Két nap múlva már több száz klón fog körülötted sürgölődni. Nem izgalmas?
- Nagyon izgalmas, Yad – felelte halvány mosollyal az arcán a Jedi. Irigyelte Yadot, hogy ilyen pozitívan tudott hozzáállni a dologhoz. Ő csak arra tudott gondolni, hogy mennyi életért lesz felelős. Yad még nem tudta ezt átérezni, egy jó bulinak tűnt neki, hogy együtt utazgathat száz és száz klónnal keresztül-kasul a galaxisban.
A lány elindult a saját kis szobájába, majd odabentről pakolászás zaja szűrődött ki – már megint.
Torias sóhajtott egyet, kiűzte elméjéből a közelgő csaták rémképeit és Yad után indult.
- A fénykardodon kívül semmi másra nem lesz szükséged – az ajtófélfának támaszkodva figyelte a szobában ténykedő tanítványát.
Yad az itt töltött pár hónap alatt több kacatot gyűjtött össze, mint egész eddigi élete során a Jedi Templomban.
- Majd felcsempészem a cirkálóra – magyarázta a lány. – Nehogy Kenobi mester meglássa. De a srácok megsértődnének, ha kidobnám ezeket. – A doboz lassan kezdett megtelni olyan haszontalan holmikkal, mint a klónok által készített rondábbnál rondább szerencsehozó amulettek, fonott hajtincsek, leselejtezett, összemázolt alkatrészek, különböző színű, eldeformálódott tréning sisakok és egyéb páncél elemek.
- Kenobi mester megértené. Ő maga is nagy trófeagyűjtő – vigyorodott el Torias.
- De mester! Ezeke nem… – elég volt egy pillantást vetnie Toriasra, hogy rájöjjön, a mestere csak ugratja. Yad bosszankodva fújt egyet. – Mindegy. Megyek, megnézem, mi a vacsora.
Yad távozása után Torias letelepedett a már elég rendesen megpakolt doboz mellé, hogy átnézze annak tartalmát.
A klónok szinte rajongtak Yadért, és hogy kifejezzék szeretetüket és hálájukat, mindenféle haszontalan holmival árasztották el a lányt. Torias büszke volt a tanítványára. De még jobban felbuzgott benne a büszkeség, amikor a klónholmik között rábukkant egy-két cserépdarabra, amit Yad még a geonosisi csata előtti közös küldetéseiken talált, vagy épp magától Toriastól kapott. Most érezte át igazán, hogy miért őrizgette ezeket a csecsebecséket Yad.