Még gyorsan a műtét előtt befejeztem, mert utána egy hétig nem olvashatok. És pont akkor fog megjelenni a Tomboló Erő, úgyhogy azzal is sokat fogok késni… Mondjuk ezzel is elég sokat késtem, de így szemüvegben az életkedvem is nagyon alacsony, nemhogy az olvasási kedvem.

Szóval nem a könyvvel volt a baj, nem azért haladtam lassan, mert rossz lett volna. Szerencsére a Thrawn keze második és egyben befejező része beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Ennek fényében A múlt kísértetét egy végtelenül hosszú prológusnak is tekinthetjük, mert tényleg csak alapozott és minden, ami fontos és számít, A jövő látomásában történt. És kezdődik a spoileres rész.

Végre előkerült Jorj Car’das és Soontir Fel, a kis kedvenceim. Bár eleinte már-már azt hittem, hogy csalódnom kell Car’dasban, de ő is hozta a formáját. Soontir Fel nem szerepelt annyit, amennyit szerettem volna, de azért ott volt a chissekkel.

A chissek. Igazából nem értem, hogy miért kell őket eltitkolni… Na jó, a folytatás miatt. De más logikát én nem fedeztem fel emögött. Meg hogy gonosznak vannak beállítva… Pff.

Végre azt is megtudtam, hogyan zajlott le a lánykérés Skywalkeréknél. Azért elég fura ez így. Rögtön bele a sűrűjébe, már az esküvőt tervezgetik, sőt Mara már gyerekeket lát a jövőben. De hát egy nő mi mást látna? NAGYON DURVA SPOILER Szegény később majd csalódni fog, mert csak egy gyerekről lesz szó. Ráadásul a Solo gyerekek létszáma is elég rendesen megcsappan… NAGYON DURVA SPOILER VÉGE Na de ne menjünk ennyire előre.

Sose voltam oda Pellaeon karakteréért, de most, ahogy megjelent a Relentlessen és leleplezte Tierce-t és Flimet, az nagyon vagány volt. És persze ki segített neki ebben? A fővagány – Karrde. Nincs bajom Karrdéval, csak néha már természetellenesen jól jönnek össze neki a dolgok. Mondjuk ez a Zahn karaktereknél amolyan ismertetőjegy. Mert vegyük például Darth Bane-t. Ő elég sokszor elég rendesen megszívta, látszik, hogy nem Timothy Zahn pátyolgatja.

Egyébként ez a két regény végig a caamasi incidensre épült, végig a caamasi akármit keresték, hogy mégis kik a felelősek az egészért. És a végén megtudjuk, hogy kik a felelősek érte? Nem. Csak annyit, hogy meglepően sokan élnek még közülük, fantasztikus.

A Tierce klónt valamilyen szinten még sajnálom is. Szegény még azt is beképzelte magának, hogy ő Thrawn keze és hát sajnos nem ő lett ugyebár. Meg egész jól taktikázott végig, kis ügyes volt, aztán persze jön Karrde és vége. Mondjuk nem kellett volna szerintem végig abba a hitbe ringatni az olvasót, hogy Tierce az igazi Tierce (jó, én tudtam, hogy ő csak a klón, de aki nem tudja, az csak a végén tudja meg), jó lett volna ezt is szépen felvezetni. Például ő is elkezdhetett volna megőrülni, meg ilyenek, vagy legalább rángatózhatott volna a kisujja… Valami kis apró jel elfért volna.

Meg ez az Ismeretlen Régió annyira b.ssza a fantáziámat, nem igaz, hogy nem lehetne már megtudni róla valamit. Artut is már rég le kéne selejtezni, csak egy egyszerű összefoglalót talált róla, semmi érdekeset. Ezekben a Zahn regényekben állandóan csak húzzák az ember agyát a nagy, veszélyes ellenséggel, de még mindig sehol nincs a vong! Jó lenne az NJO sorozatot magyarul olvasni. (Tudom, hogy megoszlanak róla a vélemények, de én nem más véleményére alapozva olvasok el egy könyvet. Szeretem saját magam eldönteni, olvasás után, hogy tetszett vagy nem. Ennyi.)

A többiekről azért nem írok, mert semmi különös dolog nem történt velük. Még a Bothawuin tevékenykedő bircsik is elég haloványak voltak – kisállat kereskedés… Ehh.

Na de összességében A jövő látomása már sokkal jobban tetszett, persze a Leiás részeknél egy kicsit mindig elment a kedvem az olvasástól, de azokon is átverekedtem magam!

A borító elég bénára sikeredett… Han a középpontban? Minek? Ötször ha megszólalt a 660 oldal alatt, akkor sokat mondtam. A háttérben meg az a ráncos fej kié?

5/4

Szerző: Timothy Zahn
Kiadó: Szukits Kiadó