A horrortól azt várja az ember, hogy olvasás közben majd folyton felnéz és meggyőződik róla, hogy nincs-e veszélyben, nem leselkedik-e rá valamelyik sarokból a gyilkos/zombi/Voldemort. Ilyen nagyon kiélezett izgalom engem sajnos nem kerített hatalmába, valahogy súlytalannak éreztem az ezernyi élőhalottat. Ott voltak mindenhol, mindenkit megkóstoltak volna, de mégse éreztem azt, hogy itt bárki is tényleges veszélynek lenne kitéve. A regény elejétől fogva bennem volt, hogy ki lesz az, aki meg fog halni és ki az, aki túléli a találkozást.

Maga a zombis téma se volt olyan megrázó. Elszabadul a vírus, gyorsan mindenkit kinyír, aztán gyorsan mindenki zombi lesz, kivéve a maroknyi főszereplőt, akik menekülnek egyre feljebb és feljebb, mint a béna horror filmek szőke főszereplőnői. Hiába olvassuk másfél oldalon keresztül Csubakka haláltusáját, sajnos tisztában vagyunk vele, hogy ő részt vesz a későbbi eseményekben, ezért aggódni se tudunk érte, pedig ő az, aki tényleg megérdemelné. Han pedig szokásához híven megússza egy karcolás nélkül…

Azért van benne egy-két oldal, ahol vérben és valami szürke trutyiban tocsogó belsőszervek kalandjait részletezik, nem olyan fajsúlyos az egész, mintha képernyőn látná az ember, még azt se tudod teljes beleéléssel mondani magadban eközben, hogy undorító.

Hant és Csubakkát leszámítva még négy főszereplőnk van, a testvérpár, Kale és Trig, a hajóorvos, Zahara Cody és a gonosz fegyőr, Jareth Sartoris. A karakterek egész szerethetőek, de egyértelmű, hogy 50%-os lesz a halálozási ráta. A halál nem válogat, nem tesz különbséget pozitív és negatív szereplők között szerencsére. Minden oldalon kell némi veszteség.

Ahhoz képest, hogy milyen hosszú a felvezetése a sztorinak, a lényege, a menekülés és a harc az élőhalottakkal elég gyorsan lerendezésre került. Sőt, a vége már csak össze lett csapva, látszik is a kevéske 266 oldalból… Egyszerűen otthagyták a zombikkal teli csillagrombolót, hátha mások is odatévednek és részük lehet egy hullámvasutazásban az élőhalott személyzettel. Legalább felrobbantották volna valahogy vagy valami… Á, minek.

Nem szabad ezt a regényt túl komolyan venni, úgy vélem. Egy könnyed kis 200 oldalas érdekesség, ami elszórakoztat egy délután erejéig, semmit több. Egy ötös skálán olyan 2,5-3 körül értékelném. De csak Han és Csubakka miatt. Azért a Red Harvestre még kíváncsi lennék…

(Ezt a bejegyzést írtam a jedirend.com-ra is.)

Szerző: Joe Schreiber
Kiadó: Szukits Kiadó

Tavaly már olvastam A negyedik című regényt, amit kivégezve alig vártam a folytatást. Persze a hosszú hónapok alatt ez a lelkesedés is vesztett a hévből, de mikor tegnap este elkezdtem a folytatást, A hatok hatalmát, a lelkesedés visszatért! Nagyjából 6 óra alatt végeztem a második résszel (bezzeg amit vizsgákra kell olvasni, azzal napokig képes vagyok szenvedni…).

Már az első rész végén kaptunk egy kis ízelítőt a második regényből, és ezért vártam annyira a folytatást. Végre megismerhettünk egy új Védőt, úgyhogy ebben a részben már két szálon futott a cselekmény. Körülbelül a regény közepéig észre se vettem, hogy másmilyen betűtípussal van írva John része és másikkal Marináé. De ez tök jó. Persze enélkül is egyértelmű, hogy éppen melyikről olvasunk, ez csak ilyen apró érdekesség.

Most nem írnám le a teljes sztorit, mert kicsit nehézkesen indul be, de amikor beindul, akkor már tényleg úgy van vele az ember, hogy nem tudja letenni, el kell olvasnia a végéig.

John végre kinyitja a ládáját és elolvassa a levelet, amit Henri írt neki. Megint új információkkal gazdagszunk, és arról is megbizonyosodunk, hogy Sarah mennyire egy irritáló karakter, aki csak hátráltatja az egész sztori pozitív kimenetelét (nem azt mondom, hogy John nem tehet arról, ami történt, de így végérvényesen is megutálja mindenki a csajt). A levélből az is kiderül, hogy Samnek sokkal több köze van ehhez az egész ügyhöz, mint gondoltuk volna… Csak éppen John eredeti nevét nem tudjuk meg, amire azért még kíváncsi lennék. A láda kinyitásával egyébként nem mentünk sokra, mert a benne lévő holmik 80%-áról egyik okos Védő se tudja, hogy mire jók.

Egyre több Védővel is találkozunk, előkerül ugye Hetedik, azaz Marina, akit a legvégén Hatodik és Tizedik!!! ment meg. John pedig kiszabadítja Kilencediket, most már javulnak az arányok, van két srác és három lány. Azért amíg ide eljutunk, John, Hatodik és Sam beutazzák az egész USA-t, harcolnak, menekülnek, megtudnak pár információ morzsát… És ezeknek a morzsáknak köszönhetően várjuk a harmadik részt, mert megint elég sok nyitott kérdést hagytak. Ó, és a legérdekesebb új szereplőt majdnem elfelejtettem: a mogadoriak főnöke is megérkezett a Földre.

A kedvencem egyébként Ella, azaz Tizedik “cêpanja”, Crayton, nagyon jó fejnek tűnik és úgy jött le nekem eddig, hogy ő tudja a legtöbbet itt mindenki közül. Mármint ami az elhallgatott infókat illeti. Remélem, a következő részben még sok szerepe lesz és nem kell olyan hamar búcsút vennünk tőle, mint Henritól.

Nem egészen értettem a címet. Mi ez a hatok hatalma. Milyen hat? Mert végül is az első 9 Védőből hat maradt, jó, ezt vágom, de ebből a hatból még csak négyet ismerünk. Hogy jön a képbe a hatok hatalma? Még Tizedikkel együtt se szerepelt hat Védő ebben a részben…

Nagyon sokat kell várnunk a folytatásra… A harmadik rész, a The Rise of Nine csak idén augusztusban fog megjelenni angolul, szóval magyarul legkorábban csak 2013 januárjában vagy februárjában fog megjelenni. Legalábbis a HP7-re is fél évet kellett várni az angol megjelenés után, és ott azért nagyobb volt a hype, úgyhogy ezt lehet nem fogják annyira elsietni.

5/4,5

Szerző: Pittacus Lore
Kiadó: Carthapilus Könyvkiadó

Eszter TOP5

Kezdők – Ez volt az egyetlen film ebben az évben Ewantől, amit láttam. Sajnos. Azért ez egy igazán értékelhető film, sőt. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy itt a helye az első ötben. Nem csak Ewan miatt, mert a többi szereplő is rendesen hozta a formáját, főleg Christopher Plummer. Azért nekem Melanie Laurent-nal sincs semmi bajom, már a Becstelen brigantykban is szimpi volt. Ó, és aki vitte a prímet: a kutyuska!
(Még nem hallottam róla, bár majd utána nézek és kiderül, hogy nekem bejön vagy sem… szóval trailer keresés a youtube-on és kiderül, hogy tetszik vagy sem. – Lilyan)

Fekete hattyú – Ez egy igazán megrázó és sokkoló film volt. Sose fogom elfelejteni azt, ahogy a Melinda felsikított és majdnem az ölembe ugrott a kádas jelenetnél. Pedig egyáltalán nem ilyen durva. Számomra már csak azért is érdekes volt, mert előző félévben balett-történetet tanultunk. Natalie nem hiába kapott Oscart meg mindenféle más díjakat is. Megérdemelte.
(A film, amit meg akarok nézni, egyrészt egy táncos darabról van szó, bár klasszikus balettról, és rengeteg jót olvastam a filmről, mindenképpen meg fogom nézni, amint lehetőség van rá. – Lilyan)

X-men: Az elsők – Nekem ez a film volt az év meglepetése. De tényleg. Sose voltam oda az X-men filmekért, egyáltalán nem izgatott, és úgy voltam vele, hogy ezt az előzményt se fogom megnézni, mert minek (a Farkas film se tetszett, arról még írtam is anno). Aztán pár hete úgy döntöttem, hogy megnézek minden X-men filmet és akkor már ezt is. James McAvoy is elrettentő volt (milyen irritáló fejet tud néha vágni!), nekem mindig a perverz faun jut róla eszembe a Narniából. Na de kellemes meglepetés volt ez a film. Ettől azért még nem lettem X-men fan, de ez akkor is nagyon pozitív csalódás volt, ezért van itt a listán.
(Nekem is szerepel a top5 filmben, méltó helyen másodikként, már láttam jó párszor és X-menek között kedvenc film lesz, és persze Michael Fassbender (Magneto) is kedvencek között van, igaz több filmjét is láttam [Becstelen brigantyk, 300 és természetesen az Elit alakulat]. – Lilyan)

Tintin kalandjai – Annyira a Tintin mozi se hozott lázba, mikor megtudtam, hogy lesz. Pedig régen nagyon odavoltam érte, a Tintin és a cápák tava című rajzfilmet rongyosra néztem videokazettán. Most meg úgy voltam vele, hogy azért majd megnézem. De aztán a film közben előjöttek a régi szép emlékek és a film is tetszett, kicsit a végén az a daru-harc volt fura számomra. Remélem, lesz folytatás.
(Még nem láttam a filmet, az előzetest igen, azon listára került fel, hogy talán megtekintem, talán nem. Bár Spielberg bácsi rendezése, és szeretem a munkásságát, de még meggondolandó – Lilyan)

Harry Potter és a Halál ereklyéi – Még most is nehezemre esik felfogni, hogy nem lesz jövőre új Harry Potter. Vagy két év múlva. Annyira kár, hogy vége. Imádom a könyveket, a filmeket annyira nem, nekem már a harmadik résznél se jöttek be a változtatások, meg ilyenek. De azért a két utolsó rész mindenképpen méltó befejezés volt. Már csak Piton miatt is. A kígyó meg valami félelmetes volt.
(Harry Potter… Hát nem biztos kategória, a könyvek elolvasva és tetszettek, de valahogy a könyv és a megfilmesítés valahogy nem fér össze nekem, élményromboló és egyebek, talán az első négy részt láttam és a legjobban a Tűz Serlege jött be a legjobban, inkább a könyv, mint a film. – Lilyan)

Lilyan TOP5

Thor – Nálam az idei év első számú kedvence. Minden Marvel adaptációt láttam szerintem, de eddig ez tetszett a legjobban. Mivel a film első sorban fantasy és sci-fi jellegű, így nagyon is megnyerő volt nekem, mint eme két műfaj lelkes rajongója vagyok. A szereplők tetszettek, főleg Tom Hiddleston alakítása Lokiként, lehet ő a főgonosz a filmben, sőt velejéig romlott, de valahogy mindig is a gonosz szereplők vonzanak egy filmben. De az egész szereposztás tetszett nekem, főleg Anthony Hopkins Odin szerepében, karizmatikus színész eleve, de valahogy a skandináv mitológia Isten Atyjának szerepe remekül illett hozzá. Natalie Portman női főszereplőként megfelelő volt, a maga kislányos bájával, itt tudósként brillírozott, és szerintem Chris Hemsworth mellett remekül mutatott a képeken. És persze a főszereplő, a villámlás isteneként, Thorként szereplő Chris Hemsworht belopta magát a szívembe.
(Szerintem Lokit mindenki imádja. Én is imádom. Meg azért Chris Hemsworth-t is elnézegetném egy darabig félmeztelenül, mert nem rossz látvány. Na de nekem is elég közel van ez a film a kedvenc ötömhöz. Jaj, és Coulson ügynök! – Eszter)

X-men: Az elsők – A legjobban várt film a részemről, X-men fan vagyok. A filmben nagyon tetszett, hogy mind Charles Xavier /Professor X/, mind Eric Lanhsherr /Magneto/ előéletét bemutatták, hogy gyermekként hogyan fedezik fel képességeiket és hogyan használják. Bár itt is inkább Magneto karaktere lett a kedvencem, barátsága Charlesszal, és ahogy a film elején megkapott jelenetekből, a Kevin Bacon által alakított Sebastian Shaw elleni bosszú hadjárata, melyben az előző filmekben megismert Magnetóvá válik. Persze a szereplők között feltűnik a mindenki által ismert Mistique és Bestia is, akiknek szintén fiatal énjeikkel találkozhatunk. Valamint megismerhetjük Emma Frostot, és hogyan kapnak a mutánsok szerepet az USA és a Szovjetunió közötti hadászatban szerepet, melynek lényegében Shaw a legfőbb mozgató rugója. Megtudhatjuk, hogy jut Charles tolószékbe, valamint a kezdetben X-men tag Raven hogyan csatlakozik Magnetóhoz és hogyan lesz leghűségesebb embere. Összességében a film tetszett, és a kedvencek közé került.
(Az én listámon is rajta van, de azért ennyire nem vagyok oda egyik szereplőért se. – Eszter)

Díva – Christina és Cher egy filmben. A zenés és táncos filmek kategóriája kedvenceim közé sorolható, és ebben a filmben egy külön kategóriával találkozhatunk a burlesque világával. A film a szokásos sablonokat viszi, szegény vidéki lány a nagyvárosba megy, hogy szerencsét próbáljon, majd buktatók és hazugságok, intrikák közepette a mulató sztárja lesz. A filmben a két énekesnő mellett számos közismert és kevésbé ismert színész is szerepet kap. A dalok fantasztikusak, hiszen a soundtracken csak Christina és Cher által énekelt dalok kapnak helyet. A film rengeteg humorral is kecsegtet, hiszen maga a burlesque is egy humoros műfaj. A filmben fantasztikus jelmezek és táncos jelenetek vannak. Azoknak való, akik kedvelik ezt a műfajt és a fantasztikus táncos jeleneteket.
(Nem láttam. Haha, hát ezt tuti nem fogom megnézni. – Eszter)

A majmok bolygója: Lázadás – Nem is nagyon akartam megnézni ezt a filmet, de aztán mégis neki ültem. Az eredeti filmeket és TV sorozatot is láttam már korábban, inkább eltöltött időnek tekintettem a korabeli jelmezekkel és megoldásokkal, de a 2001-es filmet nem láttam, elkezdtem nézni, de valahogy nem fogott meg, ennek is neki gyürkőztem és tetszett. Az eleje kicsit laposan indul, de amint felnő az árva és hihetetlenül intelligens Cézár, a film fordulatot vesz. Társait, akikkel egyfajta majom börtönbe kényszerül, szintén ellátja azzal az új gyógyszerrel, amit az Alzheimer-kór ellen fejlesztenek, és megnöveli intelligenciájukat – megszervezi a lázadást. A szökés bámulatos és magát Cézárt ekkor hallhatjuk először beszélni, egyetlen szó a NEM többszöri ismétléseként, és kezdetét veszi a lázadás. Látványosság akad bőven, bár nem egy kiemelkedő alkotás, és a színészek sem nyújtanak maradandót, inkább a csimpánzokra, gorillákra és orangutánokra koncertál a film rendezője.
(Nem láttam. Talán James Franco miatt egyszer majd bepróbálom, de különösebben nem vagyok oda a majmokért. – Eszter)

Álomháború – Talán az egyik legfurcsább film, amit valaha is láttam. A főszereplőnk megkísérli a nevelőapja meggyilkolását és utána diliházba zárják. Ám itt a diliházban veszi kezdetét a valódi történet, ahogy a főszereplő Babydoll egy szürreális világba kerül a japán iskolás lányok egyenruhájában, egy katanával és egy pisztollyal a kezében. A filmben a CGI látvány elemekben bővelkedve veti bele magát egy szökési kísérletbe, ami lényegében az diliházból való szökés. Furcsa helyszínek és furcsa ellenfelek között, a steampunkra hajazó jelmezek. Az egész filmnek sok értelme nincsen, nem is ezért nézi az ember, agyzsibbasztó helyenként, inkább csak kikapcsolódásnak jó, aki szereti a látványos filmeket, bár a látványon kívül nagyon más nincs, bár nekem azért tetszett, de az is azon kategóriába tartozik számomra, nem tudom miért, de tetszik.
(Nem láttam. Ez az a film, amit csak akkor fogok megnézni, ha valaki odakötöz a képernyő elé és elindítja nekem. – Eszter)

Sikerekben és lázadásban gazdag boldog új évet kívánunk minden kedves olvasónknak! Reméljük, jövőre is számíthatunk rátok!

Most (pár hónapja) egy hét alatt ledaráltam egy újabb sorozatot, aminek a címe My Princess. Eléggé hasonlít a My Girlre, mondjuk a címük is rendesen összecseng, az alap felállás is hasonló, de a végkimenetel nem igazán… Na de most csak a My Princessről lesz szó.

Adott egy átlagos egyetemista lány, Le Seol, aki a tanulás mellett kénytelen munkát is vállalni (a poén kedvéért hercegnőnek öltözve lefényképezhetik a turisták – lenti videó). Egyébként örökbe fogadták egy másik lánnyal együtt. Egyik nap azonban kiderül, hogy ő egy hercegnő. A Daehan Csoport elnöke elkezd azon fáradozni, hogy visszaállítsák a monarchiát. Le Seol beköltözik a vadonatúj csilli-villi palotába és elkezd felkészülni a hercegnősködésre, amiben a Daehan Csoport elnökének az unokája Park Hae Young fog segíteni neki.

Na de ez így túl egyszerű lenne. Le Seol plátói érzelmeket táplál az egyik egyetemi tanára iránt. Ez a tanár pedig régebben komolyabb kapcsolatot ápolt Park Hae Young jelenlegi “barátnőjével”, aki a Daehan Csoport múzeumát vezeti. Mondjuk szerintem az elejétől lejön, hogy Park Hae Young nem igazán része ennek a kapcsolatnak. Azért a nőci még őrlődik a két férfi között, mindkettőt hülyíti, és közben azon van, hogy letaszítsa Le Seolt a trónról. Bármire képes. Látszik is a fején. Már amikor először feltűnik, legszívesebben megverné az ember. Szóval ez a nő próbálja Le Seolt és Park Hae Youngot is szétválasztani, mert látja, hogy kezd valami kialakulni köztük…

Többet nem mondok a történetről. Vannak benne vicces részek, de itt most inkább a romantika és a dráma hangsúlyos, Le Seol szenved elég sokat, nem mindenki hiszi el, hogy ő tényleg a hercegnő, vagy ha el is hiszik, akkor nem biztos, hogy vissza akarják állítani a monarchiát, stb. Sokan áskálódnak ellene (még a saját testvére is, jó, nem édestestvérek, de együtt nőttek fel), de azért sok barátja is van, akik támogatják, segítik.

A palota pedig nagyon-nagyon jól néz ki! Meg Le Seol is mindig szépen fel van öltöztetve. És Park Hae Young is egészen aranyos. Vannak hülye megmozdulásai, na de melyik pasinak nincsenek. Érdekes, hogy a legtöbb koreai sorozatban a lány a szegény, a fiú meg a gazdag, itt azonban megfordul a helyzet, persze eleinte itt is Park Hae Young van anyagilag eleresztve és teljesen ki is használja ezt a helyzetet.

A zenék is nagyon jól sikerültek, a Fallingot be is szúrom, nekem ez a kedvencem!

Ha valaki hallja, hogy Marvel Comics rögtön a szuperhősök jutnak eszébe, akik különleges erejükkel az átlagembereket készek védeni. Ezen hősök atya Stan Lee, aki a Marvel Comics nyugalmazott elnöke is, aki a hatvanas években útjára engedte az első szuperhősét.

Az első képregény az Amerika Kapitány volt, de azután is számos fantasztikus munkával gazdagította a képregény rajongók gyűjteményét.

A hősök számtalan rajzfilmsorozatot kaptak az évek során. Így szinte mindenki elmondhatja, hogy valamilyen formában, de biztos találkozott már Pókemberrel, Vasemberrel, a Fantasztikus négyessel, vagy esetleg Hulkkal, a különös zöld szörnyeteggel.

A kiadó szakított a korábbi hagyományokkal, ami a II. világháború előtti képregényhősökre volt jellemző, és inkább emberibb hősökkel ismertette meg a közönséget. Ők is ugyan olyan emberek, mint mindenki más, ezért is élvezetes a kalandjaikat végig olvasni vagy nézni, hiszen a többségük kiléte rejtett, mint a Pókember valódi személyisége Peter Parker, aki az egyetemisták mindennapjait éli. Vagy Vasember, aki valójában Tony Stark, a hatalmas fegyvergyártó cég, a Stark Művek tulajdonosa – bár a filmben felfedi kilétét, de a róla szóló rajzfilmben erre nem kerül sor és féltve őrzi, hogy ő valójában Vasember.

A rajzfilmek után Hollywood is utat tört magának és sorra kezdték kiadni a Marvel Comics képregény hőseinek a filmjeit. Többek között a következő filmek jelentek meg:
• Penge – Penge 2 – Szentháromság
• X-men: A kívülállók – X2 – Az ellenállásvége – Wolverine – Az elsők
• A fantasztikus négyes – A fantasztikus négyes és az ezüstutazó
• Hulk – A hihetetlen Hulk
• Amerika kapitány
• Daredevil
• Electra
• Thor
• Pókember – Pókember 2. – Pókember 3. – A csodálatos Pókember (2012)
• A szellemlovas
• Megtorló – Megtorló: Háborús zóna

Ezen kívül elkészült még A bosszúállók című film – jövő évben mutatják be, melyben több szuperhős is összefog, hogy megmentsék a világot, valamint Nick Furry életét is felkészülnek dolgozni egy film formájában. Természetesen több filmnek is készülnek elkészíteni a folytatását, így a Szellemlovas következő részéről is olvastam már előkészületeket, valamint az X-men sorozat is folytatódik, hogy egy újabb mutáns életébe lássunk bele.

2011-ben viszont a japánok is elővették kedvenc szuperhőseinket és elkészítettek négy sorozatot. A produkciók a Madhouse felügyelete alatt készültek – hasonló mű még a Supernatural című sorozat anime verziója – el a 12 részes művek. A négy szuperhős pedig Vasember, Wolverine, X-men és Blade. Bár az igazat megvallva én sem Wolverine-t, sem pedig Blade-t nem igazán sorolnám szorosan a szuperhősök közé, de azért még is csak a Stan Lee alkotta Marvel univerzum szerves szereplőiről beszélünk. A Vasembert – igaz nem minden részt, de nagyrészt az Animax csatornán láttam, ahogy a Wolverinet is, talán amiatt, hogy nem láttam, talán valami más miatt, de nem igazán lopta be magát egyik sorozat sem a szívemben. Majd egyik nap gondolva egyet leszedtem a netről eredeti nyelven felirattal az X-men anime verzióját is – nekem a mutánsok eme csoportja nagyon is nagy kedvencem, így reményekkel vártam, hogy valami értelmeset kapok. Az első, ami szembe tűnt, hogy Wolverine – Farkas néven ismert a magyar közönségnek, de a helyes fordításban Rozsomák – már sokkal jobban hasonlít az eredeti képregényben, valamint a rajzfilmekben is megrajzolt alakjára. Ennek már kifejezetten örültem. A történet kerek, és élvezhető, és ahogy a legvége mutatja nem is ez volt az első és utolsó sorozat, legalábbis ezt vetítik elő, valamint több X-men is feltűnik a sorozat záró epizódjában.

A Blade anime még nekem is meglepetés, hiszen most szedtem csak le, de már kíváncsian várom, hogy mit is alkotott a Madhouse.

Kicsit bővebben az X-men anime verziójáról, előre közlöm elfogult vagyok a mutánsokkal szemben, és az animékkel is, ez csak is a saját véleményem.

Az anime látványos, már rögtön az első részben szembe tűnik, ahogy a sorozat egy rejtett főszereplője, azért így írom, mert hiába hal meg rögtön az első részben még nagyon sokszor visszaköszön a sorozatban Jean Grey személye. Az események folyamatosan pörögnek és folyamatosan kapja a néző az infókat, így nem nehéz belefeledkezni, de azért természetesen jó tisztába lenni az alap információkkal. A történet alapja, hogy különös események történnek a Japán Tohoku körzetben, és egyszerűen nyoma veszik a mutánsoknak. Xaviar professzor kap egy felkérését egy házaspártól, hogy találja meg eltűnt lányukat, Ichiki Hisakot (a lány az Armor kódnevet kapja, mint mutáns azonosított, ezek a nevek az erejük természetével függnek össze).

A professzor így kénytelen újra mozgósítani az egy éve feloszlott X-men csapat tagjait: Ciklont, Wolverinet, Bestiát és Küklopszot. A csapat miután némi nehézség után ismét összeáll, elindul Japánban. A titokzatos U-men is feltűnik a színen, a csoport mutáns ellenes őrültekből áll, akik robottechnológiával veszik fel a harcot hőseinkkel. A történetben Hisako mellett Emma Frost (White Queen) is szerepet kap a történetben, ő korábban a Belső Kör nevű hatalomra vágyó mutáns szervezet tagja volt. A történet folyamán egyre rejtélyesebb dolgok történek, így az újabb tagokkal bővült X-men csapat ismét Japánban megy, ahol találkoznak Sasaki Yuival.

A genetikus nőről kiderül, hogy Xavier professzor egykori szerelme, és jelenleg is mutáns kísérletek folytat, hogy megmentse a saját bevallása szerint a legnagyobb szörnyetegtől, aki egyben a legdrágább kincse is a világot, ezért szövetkezik a U-mennel, akik mint kiderül a Belső Kör egykori vezetője, Agymester vagyis Jason Wyngarde befolyása alatt állnak, aki ezt a szörnyeteget meg akarta szerezni. De hogy senki nem maradjon ki a jóból Xavier is csatlakozik a csatához, ahol is a fiával, Takeoval kell megküzdenie.

Talán ez az első alkalom, ahol a mutánsok és az emberek összefognak, hiszen a záró két epizódban Vadóc, Árnyék, Arkangyal – korábban Angyal, Kolosszus és Deadpool is feltűnnek, valamint Britannia kapitány is. Ebből is látszik, hogy a Marvel hősök, a Marcel-univerzumban egyszerre léteznek. A keserű happy end befejezés és egy rejtélyes szökés is a sorozat utolsó részéhez tartozik.

Lil’yan

Szóval nem a könyvvel volt a baj, nem azért haladtam lassan, mert rossz lett volna. Szerencsére a Thrawn keze második és egyben befejező része beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

Ennek fényében A múlt kísértetét egy végtelenül hosszú prológusnak is tekinthetjük, mert tényleg csak alapozott és minden, ami fontos és számít, A jövő látomásában történt. És kezdődik a spoileres rész.

Végre előkerült Jorj Car’das és Soontir Fel, a kis kedvenceim. Bár eleinte már-már azt hittem, hogy csalódnom kell Car’dasban, de ő is hozta a formáját. Soontir Fel nem szerepelt annyit, amennyit szerettem volna, de azért ott volt a chissekkel.

A chissek. Igazából nem értem, hogy miért kell őket eltitkolni… Na jó, a folytatás miatt. De más logikát én nem fedeztem fel emögött. Meg hogy gonosznak vannak beállítva… Pff.

Végre azt is megtudtam, hogyan zajlott le a lánykérés Skywalkeréknél. Azért elég fura ez így. Rögtön bele a sűrűjébe, már az esküvőt tervezgetik, sőt Mara már gyerekeket lát a jövőben. De hát egy nő mi mást látna? NAGYON DURVA SPOILER Szegény később majd csalódni fog, mert csak egy gyerekről lesz szó. Ráadásul a Solo gyerekek létszáma is elég rendesen megcsappan… NAGYON DURVA SPOILER VÉGE Na de ne menjünk ennyire előre.

Sose voltam oda Pellaeon karakteréért, de most, ahogy megjelent a Relentlessen és leleplezte Tierce-t és Flimet, az nagyon vagány volt. És persze ki segített neki ebben? A fővagány – Karrde. Nincs bajom Karrdéval, csak néha már természetellenesen jól jönnek össze neki a dolgok. Mondjuk ez a Zahn karaktereknél amolyan ismertetőjegy. Mert vegyük például Darth Bane-t. Ő elég sokszor elég rendesen megszívta, látszik, hogy nem Timothy Zahn pátyolgatja.

Egyébként ez a két regény végig a caamasi incidensre épült, végig a caamasi akármit keresték, hogy mégis kik a felelősek az egészért. És a végén megtudjuk, hogy kik a felelősek érte? Nem. Csak annyit, hogy meglepően sokan élnek még közülük, fantasztikus.

A Tierce klónt valamilyen szinten még sajnálom is. Szegény még azt is beképzelte magának, hogy ő Thrawn keze és hát sajnos nem ő lett ugyebár. Meg egész jól taktikázott végig, kis ügyes volt, aztán persze jön Karrde és vége. Mondjuk nem kellett volna szerintem végig abba a hitbe ringatni az olvasót, hogy Tierce az igazi Tierce (jó, én tudtam, hogy ő csak a klón, de aki nem tudja, az csak a végén tudja meg), jó lett volna ezt is szépen felvezetni. Például ő is elkezdhetett volna megőrülni, meg ilyenek, vagy legalább rángatózhatott volna a kisujja… Valami kis apró jel elfért volna.

Meg ez az Ismeretlen Régió annyira b.ssza a fantáziámat, nem igaz, hogy nem lehetne már megtudni róla valamit. Artut is már rég le kéne selejtezni, csak egy egyszerű összefoglalót talált róla, semmi érdekeset. Ezekben a Zahn regényekben állandóan csak húzzák az ember agyát a nagy, veszélyes ellenséggel, de még mindig sehol nincs a vong! Jó lenne az NJO sorozatot magyarul olvasni. (Tudom, hogy megoszlanak róla a vélemények, de én nem más véleményére alapozva olvasok el egy könyvet. Szeretem saját magam eldönteni, olvasás után, hogy tetszett vagy nem. Ennyi.)

A többiekről azért nem írok, mert semmi különös dolog nem történt velük. Még a Bothawuin tevékenykedő bircsik is elég haloványak voltak – kisállat kereskedés… Ehh.

Na de összességében A jövő látomása már sokkal jobban tetszett, persze a Leiás részeknél egy kicsit mindig elment a kedvem az olvasástól, de azokon is átverekedtem magam!

A borító elég bénára sikeredett… Han a középpontban? Minek? Ötször ha megszólalt a 660 oldal alatt, akkor sokat mondtam. A háttérben meg az a ráncos fej kié?

5/4

Szerző: Timothy Zahn
Kiadó: Szukits Kiadó

Általános iskola első osztályában kaptam szemüveget. Onnantól kezdve folyamatosan csak romlott a látásom – távolra nem látok túl jól. Középiskolában kezdtem el kontaktlencsét hordani, ezért sokan nem is tudják rólam, hogy egyébként szemüveges vagyok. Szóval középiskola óta napi szinten körülbelül 1-2 percig hordtam szemüveget, mert nekem nagyon bevált a kontaktlencse. Kényelmes, észre se lehet venni, fél perc alatt tükör nélkül kiszedem és berakom, nem gyullad be tőle a szemem, semmi.

És ezután a gondtalan tíz év után megtudtam, hogy a műtét előtti vizsgálatra már szemüvegben kell érkezni, konkrétan előtte egy hétig szemüveget kell hordani. Hát nekem ez maga volt a rémálom. Az első két napban én haldokoltam a szemüvegviselés miatt. Szédültem benne, zavart, hogy nem látom be ugyanazt a teret, mint kontaktlencsével. Borzalmas. Aztán jöttek a régi dolgok – a szemüveg tisztogatása, bepárásodás, nem lehet benne fekve tévézni, a kutyák összenyalják, stb. De komolyan, egy óra alatt úgy össze tudom maszatolni, hogy észre se veszem, hogy történt a dolog és idegesít. Nem értem, hogy tudnak az emberek úgy élni nap mint nap, hogy a szemüveggel küszködnek. Ja, és öltözködéskor is figyelni kell, nehogy lerántsam a fejemről…

A kínkeserves egy hét után végre eljött a vizsgálat napja, amit nagyon vártam már, mert minél előbb meg akartam szabadulni a szemüvegtől. Féltem, hogy nem leszek alkalmas a műtétre, de ebben is láttam volna annyi pozitívumot, hogy legalább visszaállhatok a kontaktlencsére. Persze a legjobban abban bíztam, hogy alkalmas leszek, mert attól eltekintve, hogy nem látok messzire, nincs semmi baja a szememnek. Legalábbis én nem tapasztaltam semmit.

Jól tapasztaltam, mert a kereken két órán át tartó vizsgálat során is arra jutott a doktornő, hogy rendben van a szemem. Igen, két órás volt a vizsgálat. Mindenféle gép elé leültettek és bele kellett néznem a különféle fényekbe. Volt egy gép, amivel belefújtak a szemembe, az volt a legkellemetlenebb, de egyébként teljesen fájdalommentes volt az egész vizsgálat. Természetesen a számok olvasgatása se maradhatott el, ezt a részt gyűlölöm a legjobban… Aztán kitágították a pupillámat, hogy ne csak távolra ne lássak, de még közelre se… Elég fura volt, hogy meg akarom nézni a telefonomon, hogy mennyi az idő, és csak homályosan láttam, el kellett tartanom messzire, hogy rendesen el tudjam olvasni. Ez az állapot még tegnap is fennállt, ma már rendeltetésszerűen működik a pupillám. De úgy ki volt tágítva, hogy majdnem elérte a szemem színes részének a szélét. Nagyon jó volt így kimenni a napsütésbe.

Tehát megvolt a vizsgálat, minden oké, mindenki megkönnyebbült. Október 24-én fogok visszamenni, addig már csak szemüveget szabad hordanom és aznap megműtenek. Valószínűleg a műtét után nem lesz szükségem se kontaktlencsére, se szemüvegre, csak éjszakai vezetéskor. Remélem, tényleg így lesz. De a műtét után rengeteg kontrollra kell majd járni, fél évig csak napszemüvegben mehetek ki az utcára, szemcseppet kapok, stb. Persze ennyit simán megér, ha látni fogok. Már izgatottan várom a 24-ét, remélem, minden rendben fog menni.

Ja, és a műtét után 3-4 napig nem olvashatok, nem tévézhetek és nem számítógépezhetek, csak feküdni fogok egy sötét szobában és sokat fogok aludni (nem mintha egyébként nem aludnék sokat, de most még annál is többet fogok) és meg fogok őrülni az unalomtól.

A trilógia eddigi köteteivel igazán meg voltam elégedve, és erre a részre se lehet egy rossz szavam se. A magyar kiadás a megszokott minőségű és most szerencsére mellőzve volt az “élt a gyanúperrel” kifejezés, ami még pozitívabbá teszi az egészet.

A történet 10 évvel a második rész cselekményeit követően játszódik, Darth Bane keresi az örök élet titkát, a tanítványa meg át akarja venni tőle a mester címet – azaz meg akarja ölni Bane-t.

Bane már megint ősrégi holmik után kutat, most éppen Darth Andeddu holokronjára fáj a foga, mert úgy tudja, hogy abból megtanulhatja a technikát, amivel a teste pusztulása után is életben maradhat. Ugyebár leszedték róla az orbaliskokat, és egyébként is öregszik, már nincs csúcsformában. De azért még mindig eléggé veszélyes.

Szeretem, amikor Bane a még régebbi Sith-ek után kutat, most is örültem, hogy felbukkant Andeddu, de kicsit csalódtam abban a részben, amikor megszerezte a holokront. Túl könnyen ment. Mintha az író úgy állt volna hozzá, hogy csak legyen már meg végre az a kacat. Persze Bane csodával határos módon megszerzi. És megtanulja belőle a lélekátvitelt.

Közben Zannah új tanítványt keres, találkozik a szintén műgyűjtő Set Harth Sötét Jedivel, aki a kedvenc szereplőm lett a regényből. Csak Setet nem érdekli annyira ez az uraljuk együtt a Galaxist, stb. Ő csak élvezi az életet, ha lehet, inkább kimarad a Sith-ek ügyeiből és a végén ő jár a legjobban.

Régi szereplők is előkerülnek, Bane egyik régi katonatársa, akivel még a Sith Hadsereg soraiban harcolt, Lucia. Aztán az ambriai gyógyító lánya, Serra. Egyszer még sikerül is elkapniuk Bane-t, de olyan szerencsétlenek voltak, hogy nem tudták elintézni, pedig már csak egy hajszál választotta el az übersith-et a haláltól. De nem. Ő innen is megszökött. Komolyan, annyit szerencsétlenkedtek, meg vívódtak, meg minden, hogy az már szánalmas volt. Adódott egy alkalom, hogy végleg elintézzék a Sith Nagyurat, és nem éltek vele. Meg is érdemelték a sorsukat.

Szóval Bane és Zannah életben maradtak, Bane talált magának egy tanítvány jelöltet, ha esetleg legyőzné Zannaht. De mivel ez egy trilógia volt, magától értetődik, hogy a végén Bane marad alul. Azért egy kis szuvenírt hátrahagy Zannahnak. Itt a végső párbajuknál is már olyan érzésem volt, hogy az író minél előbb le akarta tudni a munkát. Jó, én se tudnék mit írni arról, hogy az akaratuk harcol, stb. De mégis olyan hirtelen véget ért. Aztán Zannah – remegő kézzel – tanítványának fogadta Bane jelöltjét és ennyi.

Összességében teljesen jó volt ez a rész is, örülök, hogy nem húzták még újabb 400-500 oldalon keresztül, ez a 300 pont elég volt. Érdekes dolgokat tudtunk meg a Sith-ekről, még mindig nem tudok azonosulni velük, szóval úgy olvastam mindhárom részt, hogy nem a főszereplőknek drukkoltam.

A három borító közül nektek melyik tetszik a legjobban? Az én kedvencem A gonosz dinasztia.

5/4,5

Szerző: Drew Karpyshyn
Kiadó: Szukits Kiadó

• Vámpírnaplók – szeptember 15.
• The Clone Wars – szeptember 16.
• Két pasi meg egy kicsi – szeptember 19.
• The Big Bang Theory – szeptember 22.
• Született feleségek – szeptember 25.

Kíváncsi vagyok, hogy fog működni a Két pasi meg egy kicsiben Ashton Kutcher. A vígjátékaiért nem nagyon vagyok oda, persze lehet, hogy ez nem csak az ő hibája. Legutóbb például a Csak szexre kelleszt láttam, ami ugye vígjátéknak van eladva, de talán ha kétszer elmosolyodtam rajta, azzal sokat mondok. Kétszer láttam, egyszer moziban, egyszer meg eredeti DVD-n extrákkal. Direkt megnéztem kétszer, mert úgy voltam vele, lehet, hogy pont rossz napom volt, amikor moziban néztem, és azért nem jött át. De nem, másodszor se jött át.

Most a nyáron az is szóba került, hogy van esély új Star Trek sorozatra, az milyen jó lenne már! Én tuti nézném. Főleg, hogy télen daráltam a Deep Space Nine-t, most meg a Voyagert… Legközelebb az Enterprise-t kéne, meg ha már végképp nem lesz semmi, de teljesen semmi, akkor a The Next Generationt, ami egyébként engem nagyon irritál. De jó lenne, ha arról is lenne némi fogalmam.

És akkor amit bepróbálnék idén: a TVD készítői hozzák a The Secret Circle-t, még el se kezdődött a sorozat, de mindenki úgy odavan érte. Már annyi rajongói oldallal összefutottam… Nem is értem. Ezért kell majd megnéznem egy-két részt, hogy megértsem, mi ez a hype.

Most más új nem is jut eszembe, amit megnéznék, de lehet nekem ajánlani. Csak ne HBO-s sorozatokat, mert azokban nekem túl sok a vér és a szex.