Hát már bőven itt volt az ideje, hogy valami újjal rukkoljak elő, nem? Mindig mondom, hogy megpróbálok majd gyakrabban írni, hogy azért itt se álljon meg az élet, de aztán sose jön össze. Szóval most nem ígérem meg, hogy rendszeresebben fogok jelentkezni, de azért megteszem, ami tőlem telik. Már nagyon régen írtam, hogy mi a helyzet.

Tehát: a nyáron nem dolgoztam kivételesen. Ez van. Voltak előnyei és hátrányai is. Az előnyöket elmondom. Voltam kábé 5-6 napot Mórahalmon, ez egy kis település Szeged mellett. Sisit látogattam meg, akivel már nagyjából 4 éve ismerjük egymást. Szerepjátékozunk, és az utóbbi időben néha besegít nekem Jedi Renden is, amiért nagyon hálás vagyok neki. Igazán sűrű programunk volt, nem volt egy olyan nap se, hogy unatkoztunk volna. Megjártuk a szegedi vadasparkot Dórával (régebben ő is szerepjátékozott velünk…), szülinapi buliztunk, életemben először biliárdoztam is és természetesen nyertem. Aztán találkoztunk egy ismerősünkkel, aki szintén szerepjátékos. Voltunk strandon, megünnepeltük Sisi szülinapját a szüleivel is, nagyon fincsi ebédet ettünk és fincsi tortát is! A kaja nagyon fontos dolog… De tényleg mindig jó kaják voltak, pedig én azért elég válogatós vagyok. Szerencsére Sisi is az, hehe. Nah és javítottunk együtt ROTR részt, nagyon izgi volt együtt javítani! Utolsó nap elmentünk Ópusztaszerre, ahol még szintén soha nem voltam. Tök jó volt az is! Jól éreztem magam náluk! Sisi szülei is nagyon jó fejek, nagyon emlékeztettek a saját szüleimre.

Egyébként itthon meg strandolgattam, főztem, kutyát sétáltattam, de nagyrészt inkább kockultam.

És augusztusban még futotta egy utazásra. 5 napot Lengyelországban töltöttem (vagyis 4-et, mert az utolsó nap már Szlovákiában voltunk). Az egyik unokatesómmal mentünk, egyébként ez ilyen szervezett buszos dolog volt. Szeretek buszozni, úgyhogy nem volt gáz. Simán aludtam. Nah, azt ne várjátok, hogy leírom a helységek neveit, mert meg se tudtam jegyezni őket…

A szállásunk Krakkóban volt egy egyetemi kolesz felújított részén, tényleg nagyon szép és tiszta volt, úgyhogy a szállással nem volt gond. A vacsora nem volt nagy szám. Első nap a sok buszozás miatt csak arra volt idő, hogy valami templomot megnézzünk. Nem tudom, hogy hol. Mármint azt tudom, hogy lengyel, de a neve…

Aztán másnap voltunk egy zarándokhelyen. Iszonyatos tömeg volt. Nem tudom, mennyire vagytok tisztában a valláshoz való hozzáállásommal, de most elárulom, hogy a legközelebb az ateizmus áll hozzám. Képzelhetitek, miket gondoltam. Ezen a zarándokhelyen volt egy kép, ami valamikor vért könnyezett, ezért járt oda a sok “turista”, azaz vallási fanatikus. Mert szerintem azok, akik benyomulnak egy kicsi, levegőtlen terembe, hogy rózsafüzért szorongatva kántáljanak egy képnek, azok fanatikusok. Mellesleg az idegenvezetőnk is egy fanatikus volt, ő elvegyült ebben a tömegben, én meg amint tudtam, jöttem ki, nem akartam, hogy megfulladjak, vagy agyontapossanak.
Utána Auschwitzba mentünk. Most lehet, hogy hülyének fogtok nézni, de én mindig is abban a hitben éltem, hogy ez a hely Németországban van… Lehet, hogy a neve miatt, mert egyébként lengyel neve is van, az is elég hasonló. Na ez a hely elég durva volt. Nem is mennék bele a részletekbe, egyszer érdemes ellátogatni oda. Egyébként a legtöbb embert Magyarországról szállították oda.

Pénteken sóbányában voltunk, ez tök jó volt, délután megnéztük Krakkót, az idegenvezető végigrohant a városon, mert oda akart érni egy templomhoz, ahol 3-kor hangjáték volt és azt meg kellett hallgatnunk (mintha 4-kor nem lett volna ugyanaz…). De rohanni kellett. Na mindegy. Krakkóban rengeteg ember volt, rengeteg kirakodás, rengeteg sárkány.

Szombaton tutajoztunk! Iszonyatosan szép volt! Két órát ültünk abban a kényelmetlen, ócska tutajban, de nagyon szép volt és izgi. Én ültem a tutaj szélén, szóval a hullámoknak köszönhetően a gatyám elázott… Meg a cipőm is. De volt idejük megszáradni.
Tutajozás után Zakopanéba mentünk, hát itt is hömpölygött a tömeg, meleg volt, mindenhol sajtot árultak. Vettem is egy kicsit, kaptam kóstolót is, és fincsi volt. Este már Szlovákiában aludtunk. Ez a szállás nem volt olyan szép és modern, de aludni itt is lehetett. A kaja jobb volt, mint a lengyeleknél.

Utolsó nap hegyet másztunk, szép vízesésnél voltunk, aztán jöttünk haza. Nagyon hosszúnak tűnt az út és tényleg hosszú is volt. Rendesen elfáradtam… De megérte elmenni! Ezelőtt még soha nem jártam külföldön, Ausztriát leszámítva, de hát ott általában csak Bécsig jutottunk. Ez volt az első ilyen nagy utazásom. Vettem is egy sárkányos hógömböt, és eldöntöttem, hogy ha járok valahol külföldön, mindig hozok onnan egy hógömböt!

Aztán hétfőn már kezdődik is a suli… De majd erről is írók bővebben. Meg filmekről és sorikról!